Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
50 körülményeitől függ в így ez ismérvekkel nem sok volna elérve. Annak konstatálásával tehát, hogy a szokásszerűség jellemző ismérvét mindeddig nem sikerült praecise magállapitani, legegyszerűbbnek és a valóságnak legmegfelelőbbnek tartjuk azt állítani, hogy a szokásszerüségnél ugyanazon delictum többszöri elkövetése egy, a tettes hibájából kifejlődött bűnös hajlam eredménye. De evvel a gyakorlati nehézségek még mind nem értek véget. Ez a bűnös hajlam ugyanis belső momentum, mely eltekintve a beismeréstől és attól az abnormis és bizonyára csak a legritkábban előjövő esettől, hogy ha ezt a tettes avval nyilvánítja, hogy minden előtte kínálkozó alkalmat fölhasznál az illető delictum elkövetésére,68 mindig csak közvetett bizonyítás útján a bűncselekmény mellékkörülményeiből, a tettes előéletéből stb. lesz igazolható. — Leggyakoribb és legbiztosabb bizonyíték pedig erre nézve a töbszöri elkövetés. A szokásszerü- séget constituáló .bűnös hajlam ugyanis csak úgy ismerhető fel, ha külsőleg nyilvánul, nyilvánulása pedig egy-egy delictum. Már ebből is következik, hogy egyenlő körülmények mellett ugyanazon delictum többszöri ismétlése esetén a szokásszerü- ség könnyebben megállapítható. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a szokásszerűség megállapításához mindig okvetlenül több delictum volna szükséges, mert ha a tettesnek beismeréséből, vagy a bűncselekmény mellékkörülményeiből több cselekmény nélkül is megállapítható, hogy az illető delictumot bűnös hajlam folytán követte el, úgy ő szokásszerűségért lesz büntetendő akkor is, ha a vád tárgyát csupán egy bűncselekmény képezi. De ezt a szokásszern elkövetést semmi esetre sem szabad praesumálni, hanem azt minden egyes esetre nézve be is kell bizonyítani. Ez a bizonyítás pedig egyátalán nem lesz könnyű, főleg akkor, ha a tettes makacsul tagad. Nézetünk tehát az, hogy a szokósszerüség minden esetben, a hol kétségtelenül megállapítható, súlyosító körülmény gyanánt minden esetre tekintetbe veendő. Minősítő körülményül való felállítása ellenben — főleg a megállapításával járó gyakorlati nehézségek szempontjából elmaradhat ott, hol a törvény által fölállított büntetési tételek elég szélesek arra, hogy a tettes nauo
