Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
50 (Gelegenheitsverbrechen) súlyosabban büntetendők, élénk vita tárgyát képezi még az a kérdés, vájjon szükséges-e a szokásszerű- séget, mint minősítő, illetve, mint büntetést fokozó körülményt kiemelni, vagy elég-e, liogy ha az a törvény által felállított relative meghatározott büntetés keretén belől, mint egyszerű súlyosító körülmény vétetik tekintetbe. Wahlberg — kinek tagadhatlan érdeme, hogy a szokás- szerűség fogalmát, mint úttörő, sok tekintetben tisztázta, de kinek még korántsem sikerült az e tannal összefüggő számos nehéz kérdést teljesen megoldani, — az előbbit kívánja s tulajdonkép minden bűncselekménynél két büutetési fokozatot akarna felállítani, t. i. egy súlyosabbat a szokásszerű elkövetés esetére s egy másikat, az enyhébbet az általa úgynevezett «Gelegenheitsverbrecher», vagyis minden nem szokásszerű tettes számára. Szerinte szokásszerűség esetén a büntetés rendesen felével, esetleg kétszeresével súlyosítandó volna, hogy a tettes nagyobb veszélyessége és nagyobb gonoszsága kellően büntethető legyen. Vele szembemeljen Dochow (id. m. 100 1.) és Lilienthal (id. m. 112 1.) fölöslegesnek tartják a szokásszerűségnek minősítő körülmény gyanánt való felállítását, s az előbbi szerint leghelyesebben járnak el azon büntető törvények, melyek a szokásszerűség fogalmának fölemlitését teljesen mellőzik. A legújabb időben azonban, midőn a bűnügyi statisztika adataiból néhány államban a visszaesők és a szokásszerű bűntettesek jelentékeny növekedését következtették, újból merültek föl óhajok a tekintetben, hogy a szokásszerü gonosztevők ellen szigorúbb büntetőjogi intézkedések tétessenek. Ez óhajok fölállítói közé tartóznak az olasz positiv iskola hívei62 is, kik annyira viszik a szigort, hogy a szokásszerü gonosztevőt bizonyos számú visszaesések után határozatlan időre (!) elzárásba akarják helyezni, a mi tulajdonkép, az életfogytiglani szabadságvesztés büntetést involválja magában. E merészen újító irányt bizonyos mérvben acceptálta a pár évvel ezelőtt (1882-ben) életbelépett nerr-yorki büntetőtörvény, melynek 690. §-a szerint, ha valaki, a ki már előbb bármely bűncselekményért el volt Ítélve, később bűntettet (felony) követ el, valamint a ki már 5 ízben volt vétség (misdemanour) 134
