Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
37 “törvény konkurzusáról lehetne szó, ha ugyan az úgynevezett «Gesetzeskonkurrenz» fogalma elvileg tartható volna. Nézetünk szerint az Üzletszerűség és a visszaesés konibi- nácziója két formában történhetik: 1. úgy, hogy visszaesésben elkövetett orgazdaság miatt már megbüntetett egyén újból orgazdaságot követ el, úgy hogy az a gyanú merül fel ellenében, hogy ö az orgazdaságot iizletszerüleg folytatja, 2. ha üzletszerű orgazdaságért már megbüntetett egyén újból visszaesik e bűncselekménybe. Mindkét esetben a döntő kérdés — szerintünk — csak az, vájjon vádlott ellen az üzletszerűség igazolható-e? Ha igen, úgy ő a btkv. 372. §-a alapján /egyházzal, ha nem, a 371. §. értelmében börtönnel, sőt ha a tettes még nem volt két ízben büntetve s a megszerzett, vagy elrejtett dolog vétség következtében jutott birtokosa, vagy birlalója kezéhez, csupán fogházzal lesz büntethető. A magyar btkv., mint már fönnebb említettük, az orgazdaságon kívül sehol nem említi fel az üzletszerű elkövetést, mint minősítő körülményt.62 Kérdés tárgyát képezheti most már az, hogy ha a biró egyéb delictumoknál látja fenforogni az üzletszerűséget, ezt a relatíve határozott büntetés korlátain belől, mint súlyosító körülményt figyelembe veheti-e ? E kérdésre részünkről határozottan igenlöleg válaszolunk. Ez, nézetünk szerint, már abból is következik, hogy a törvényhozás, midőn az igazságügyi bizottság javaslatához, illetve módosításához hozzájárulva, az üzletszerűséget az orgazdaságnál kiemelte, ezáltal elismerte és kijelentette, hogy e fogalmat nem akarta kizárni a büntetőjog köréből, hanem ezt fentartja, ennélfogva az üzletszerűség más delictumoknál is, ha nem is minősítő, de súlyosító körülmény gyanánt mindenesetre tekintetbe veendő. П. Azon törvényeink közűi, melyek a büntetőjog körébe vágó intézkedéseket tartalmaznak, kettő állítja fel az üzletszerűséget, egyrészt tényálladékhoz tartozó, másrészt minősítő körülmény gyanánt, ú. m. az 1874. XXXIV. t. ez. (ügyvédi rendtartás) és az 1883. XXV. t. ez. az uzsoráról és káros hitelügyletekről. Mindegyik törvény más-más szempontból indul ki 121
