Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
volna azt mondani, hogy ezen későbbi bűncselekménynek eo ipso szintén üzletszerűnek kellett lennie. — Ilyen állítások, ilyen pnesumtiók a büntetőjog köréből teljesen kizárandók s az ismétlési szándék fenforgását minden egyes delictumnál be kell igazolni. A nyerészkedési czélzat bizonyítása már nem lesz ily nehézségekkel egybekötve. Némely delictumoknál (mint p. a vagyon elleni bűncselekményeknél) ez már a delictum természetéből következik ; másoknál az ismétlési szándékból, illetve a bűncselekmény elkövetésének mellékkörülményeiből kétségtelenül megállapítható lesz. Teljesen közömbös azután az, hogy miben áll a nyereség, hogy mily czélból követte el a tettes a delictumot s végre irre- velans a nyereség nagysága is.35 Egyátalán az ismétlési szándékon és nyerészkedési czélza- ton kívül az üzletszerűségnek más lényeges ismérve és kelléke nincs. Mindazon egyéb feltételek, melyeket az üzletszerűség megállapításához a fennebbi két ismérven felül megkívántak — szerintünk — nemcsak szükségtelenek, de helytelenek is. így helytelen az a némelyek által megkívánt ismérv, hogy a tettes az illető bűncselekmény elkövetését (kizárólagos jövedelmi forrásul használja, hogy annak üzéséből tartsa fenn magát. Ez a követelmény már csak practicus szempontból tekintve \ is teljesen alkalmatlan, mert a legtöbb esetben igen nagy nehéz- ; ségeket okozna annak megállapításra, hogy vájjon a tettes valóban az illető bűncselekmény elkövetését használja-e kizárólagos jövedelmi forrásul. Nem alkalmazható továbbá ez az ismérv akkor, ha a tettes ugyanazon időben több bűncselekményt folytat üzletszcrűleg, mert ekkor a kizárólagos jövedelem- szerzés jellege ezen bűncselekmények egyikénél már nem foroghat fenn. Még kevésbbé fogadható el azok nézete, kik jellemző ismérv gyanánt azt állították fel, hogy az, ki valamely bűncselekmény üzletszerű folytatására határozta el magát, hajlandó az illető delictumot bárkivel szemben minden egyéni különboztetés nélkül elkövetni. I§y kívánta meg Haeberlin (Grundsätze 101. 1.) az üzletszerű orgazdaság fogalmához azt, hogy a tettes kész legyen 26 no
