Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
16 A Carolina ezen §-nál kétségtelenül a consuetudo delinquendi és a javíthatatlanság prsesumtiójából indul ki. Maga a törvény ugyan nem említi ezt kifejezetten, de kétségtelennek tartjuk, hogy e tekintetben is követni akarta előképét: a Bam- bergensis-t, melynek szerzője^ a németek kitűnő criminalis- tája: Schwarzenberg az olasz practicusok irataiból nagyon sokat merített s bizonyára azoknak a consuetudo delinquendire vonatkozó tanát is ismerte, s mely törvénynek 188. §-a a harmad ízbeni lopás halállal büntetését kifejezetten avval indokolja, hogy e harmadszori lopás a tettes «böse Gewon- heyt»-j ét tanusítj a. Bizonyos azonban, hogy a Carolina ezen kegyetlen intézkedése már kibocsátása korában túlszigorúnak találtatott s innen eredt az a törekvés, hogy a harmadszori lopás esetén a halálbüntetés alkalmazása mellőzhető legyen. Erre szolgált a folytatólagos bűncselekmény tanának felállítása, továbbá az, hogy a halálbüntetés alkalmazhatóságához megkívánták, hogy a lopott dolgok értéke bizonyos összeget tegyen ki, s hogy a tettes az előbbi két lopás miatt már előzőleg megbüntetve volt legyen.25 De nem változott maga az alapelv t. i., hogy a harmadik lopás halállal büntetendő. Még a porosz Landrecht is csak annyiban módosított rajta, hogy a negyedik ízben tolvajt tekintette javíthatlannak s ezt halál helyett életfogytig tartó f'egyházzal rendelte büntetni. S egyáltalán a szokásszerűség tanában a Constitutio Criminalis Carolina után egész a XVIII. század végéig alig állt be lényeges változás.26 A javíthatlanság önkényesen felállított praesumtiója, — többé-kevésbbé elburkolva, — még mindig kisértett, szokásszerűség és bűnismétlés, valamint szokásszerűség és visszaesés közt elvi különbség nem tétetett, sőt mindezek egymással ösz- szezavartattak s átalában az olasz practicusok által felállított sok tekintetben helytelen tanok, majdnem változatlanul fen- tartattak. IV. Az üzletszerűség tanának fejlődése a középkorban alig haladt valamit előre. Az olasz practicusok, kik a «consuetudo delinquendi» tanát oly részletesen kifejtették, az üzletszerűség 100
