Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
13 tanának helyessége vagy helytelensége fölött s végre eldönthessük a kérdést: tekinthetők-e a szokásszerű s üzletszerű bűncselekmények collectiv delictumoknak ? 3. §. A szokásszerűség és üzletszerűség tanának fejlődése.17 Ha átalában igaz az az állítás, hogy minden intézmény csak úgy érthető meg teljesen, ha szemügyre veszszük eredetét, keletkezését, és ha figyelemmel kisérjük alakulásának, változásának menetét is, szóval ha nemcsak mostani állapotát, hanem egész fejlődését vizsgáljuk: úgy ez a szokásszerűség és üzlet- szerűség tanára nézve annyival inkább igaz, mert e két fogalom nem csupán theoreticus vizsgálódásoknak, hanem a gyakorlati élet követelményeinek köszöni léteiét s így tanának számos, — első tekintetre érthetetlennek látszó, — részlete csak úgy fog teljesen világossá válni, ha rámutatunk, mi szolgáltatott alkalmat létrejövetelére, és fejlődésében mily átalakulásokon ment keresztül. I. Azon német criminalisták, kik minden jogintézményt a rómaiak jogából akarnának levezetni, a szokásszerüség és üzlet- szerűség tanának első csiráit is már a rómaiak idejében keresik. Részünkről nem habozunk kijelenteni, hogy e felfogást nem oszthatjuk. Azt hiszszük, minden bővebb vizsgálat nélkül is könnyen belátható az, hogy a római büntetőjog fejlődésének első századaiban bizonyos bűncselekmények szokásszerű vagy üzletszerű elkövetése a büntető törvényhozás által még nem vétetett figyelembe. E korban a római büntetőjog még koránt sem fejlett ki annyira, hogy a tettes bűnösségének fokában ily kiilönbözteté- seket tett volna, másrészt a római társadalmi viszonyok ez időben még oly egyszerűek és rendezettek voltak, hogy szokás- szerűleg és üzletszerüleg elkövetett bűncselekmények bizonyára nem igen jöttek elő. A quaestiones perpetuae korszakában a most említett mindkét irányban változás állott ugyan be, de a szokás- és üzletszerűség figyelembe vételét, ekkor is kizárta már csak azon körülmény is, hogy a bűncselekményekre absolute határozott büntetések lévén szabva: nevezetesen az aquae et ignis interdictio 97