Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Telekkönyvi reformok Az 1885. május 12-én tartott vita [26., 1885]
ban ellene nem mond; — továbbá akkor, ha elhalálozás, ismeretlen tartózkodás, távoliét, kiskorúság vagy egyéb akadályok miatt — okmány nem létében — telekkönyvi bekebelezésre alkalmas ilyen nyilatkozatot azonnal beszerezni nem lehet, de a tettleges birtokos igényének a telekkönyvi tulajdonos illetőleg örököse ellent nem mond; — valamint akkor is, ha a kataszterileg fölvett ingatlant a telekkönyvvel azonosítani nem lehet, végre azon esetben, midőn a már elhalt telekkönyvi tulajdonosnak összes örökösei életben és jelen vannak és sem osztálylevelet, sem birósági átadóvégzést fölmutatni nem képesek, a községi elöljáróság és bizalmi férfiak tudomása szerint azonban ők az egyedüli és kizárólagos örökösök: — a tettleges birtokosnak tulajdonjoga kebelezendő be a 14. §. értelmében, ha a jóhiszemű, békés birtoklásnak a községi elöljáróság tudomása szerinti jogszerű volta vagy helyhatósági bizonyítványnyal vagy pedig a községi bírónak és a jelenlevő két bizalmi férfinak szóbeli, de külön jegyzőkönyvre vett nyilatkozatával igazoltatik.» De hát dr. Csillag Gyula úrnak még a törvényjavaslat szigora sem elég; ő még inkább megnehezítené a tettleges birtokosnak a törvényjavaslat szerint már úgy is szánandó helyzetét. Mert <1 Nézetek a telekkönyvi reformról» czímű, a Magyar Jogászegyletnek 1885. évi márczius 14-én tartott teljes ülésében felolvasott értekezésében (a 14-ik oldalon) azt kívánja, hogy «a fölvételt igénylő tettleges birtokos részéről a szerzési okirat is elömutattassék». Aztán így folytatja: «Kimutatandó leend okiratilag, hogy a bekeblezett tulajdonosnak, illetve örökösének, joga az ingatlanra nézve mikor s hogy szűnt meg? és hasonlókép kimutatandó: hogy a fölvételt igénylő mostani birtokosé mikor s hogyan kezdődött ? Ily túlszigorú kívánalmak : zonban a kitűzött czéltól csak még messzebb térítenek el; mert gyöngítik annak lehetőségét, hogy a telekkönyvi állapot a tényleges állapottal valaha megegyezzék. Pedig épen ő, a telekkönyvi intézménynek lelkes barátja és tudományos művelője, ezt nem akarhatja. Javaslatom nem is valami új. Lényegileg megegyezik az a birtokrendezési ügyekben 14
