Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Telekkönyvi reformok Az 1885. május 12-én tartott vita [26., 1885]
11 rendeletek alapjára helyezkedve nem sokra megyünk; a kitűzött nagy czélt pedig csak megközelítjük, de el nem érjük. Választanunk kell a legalitás és a tényleges birtoklás között. Mert vagy erre vagy arra kell a fősúlyt fektetnünk. A törvényjavaslat a fősúlyt a törvényességre helyezi, a tényleges állapotot csak kivételesen veszi figyelembe; csak akkor tudniillik, ha az érdekelt felek a betétek szerkesztésével foglalkozó bizottság előtt a javaslat 35., 36. és 37. §§-aiban körülírt bizonyítékokat szolgáltatják. Es ez a javaslatnak végzetes hibája. Mi a főczél ? Ugy-e az, hogy a telekkönyv a birtokviszonyoknak hű tükre legyen; hogy tehát az a tényleges állapottal megegyezzen ? Már pedig ha ez a főczél: úgy akkor a fősúlyt is a tényleges birtoklásra kell helyeznünk. Nem szabad tehát rideg jogszabályokhoz mereven ragaszkodnunk, hanem a legmesszebb menő engedményeket kell e tekintetben tennünk, hogy biztosan czélt érhessünk. De az elmélet emberei borzadnak ennek még csak a gondolatától is. Ám kérdezzék meg az ország különböző részeiben évek hosszú során át működő telekkönyv-átalakító bírákat és telekkönyvvezetőket:— nem fogják-e őszintén bevallani, hogy a legalitás szigoró szemmeltartása és a telekkönyvi rendtartás szabályainak pontos megtartása mellett lehetetlen jól átalakítani ? hogy bizony ők valamennyien, ott ahol máskép nem lehetett, szép csendesen túltették magukat úgy az egyiken, mint a másikon, mert lelkiismeretük és igazságérzetük azt súgta, hogy akkor követnének el hibát, ha azt a tettleges birtokost, aki évek során át békésen használta birtokát, most csak azért nem tekintenék tulajdonosúi, mert a rég elhalt vagy ismeretlen helyre költözött telekkönyvi tulajdonostól szerződést nem tud felmutatni. Hej, uraim, az egyszerű praktikus ész nem úgy gondolkozik ám, mint a jogtudó képzett elméje. Az életben azt a birtokost, aki évek során át békésen és jó hiszemmel bírja földjét; azt a birtokost, akiről tudják, hogy becsületes úton szerezte birtokát, még ha írást nem is tud produkálni, tulajdonosnak tartják ám mindenütt. Nem is volt a
