Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]
sodott germán fejedelmi család sarjadékáról tesz említést, ki nemzetségfáját egészen Chlodvig királyig felvíve, követeli, hogy régi czímeibe és méltóságába visszahelyeztessék. «Mi mindenféle ellenkezésekkel kellett volna találkoznia ezen idegennek — mondja Feuerbach — a kinek egyetlen egy csepp német vélnem folyt többé ereiben, a ki előtt a német szokások annyira idegenekké lettek, a kin a napoléoni szellemnek elóktelenítő hatása oly igen szembetűnő ? Mit lehetne jogosan gondolnia németekről, ha a nélkül, hogyannak a német törzsnek magában Németországban utána néznének, őt egyszerű beszédei után j ó hiszeműen, hiszékenyen fogadnák s magukat mindjárt ama franczia szekere elé fognák, hogy vele mint az újonan feltalált német honfival örömrivalgások között vonuljanak be Németországba?» A czélzás félreérthetetlen, amaz elfrancziásodott német potentát nem egyéb mint a Code de Procédure Civile. A kétkedés és habozás hasonló élénk kinyomata jellemzi Feuerbach eg ész első kötetét, míg a két évvel későbben megjelent második kötetben a franczia polgári perrendtartás észszerű álláspontját akaratja ellenére beismerni kénytelen. Ugyanaz az alaphangja Maurer művének (Geschichte des a ltgermanischen und namentlich altbayerischen öffentlich- mündlichen Gerichtsverfahrens. Heidelberg, 18:14). «Leghöbb kívánságom — mondja bevezetésében — hogy mint egyébben, úgy e téren is (t. i. a törvénykezési rendtartásban) az idegentől szabaduljunk, s a honihoz, természetesen szükségleteinknek és változott viszonyainknak megfelelőleg visszatérjünk; annyival inkáb b pedig, mert nemzeti eljárásunknak a mai titkosságon és íráson alapúló perrendtartásunk (t. i. a Gemeiner deutscher Civilprocess') felett, kétségtelen előnyei vannak, amit mindenki, ki e kettőt nemcsak íölületesen, de alaposan ismeri, készséggel e lismer. Ebből azonban épen nem következik, hogy én talán a franczia eljárást mint a bölcseseg netovábbját akarnám dicsöí- t eni; de meg a franczia rendszer elfogadása nem is adná nekünk vissza a honit és nemzetit, ez által csak idegent cserélnénk idegenért. Mert ámbár a franczia per még mindig ősgermán alapon áll, de az a franczia népnek szükségleteihez képest és annak szellemében fejlesztetett, elannyira, hogy az ősnémet (i
