Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]

3i

talán jó darab reakczió is benne lesz e kódexben és hogy esetleg nagyon is rá fog szorulni a szokásjog ostromára.

Mi tehát Werböczynek és hazai jogunknak álláspontját e kérdésben, bár annak a hármaskönyvben közvetlenül római-ká- nonjogi öoctrinair alakja volt, avultnak, középkoriasnak nem tartjuk, hanem a mai viszonyainkba illeszthetőnek hiszsziik.

Mi nem tartjuk a reformáló törvény követelményét és a sokszor eonservativ, relative reactionarius szokások kíméletét összeférhetlennek, hanem a helyes középutat e tekintetben a jog socialis functióinak legmegfelelőbb megoldásnak tekintjük. A visszaélések, az anarchikus állapotok e téren nem fenyegethetnek kellő szervezés mellett. E szervezés részleteit most nem vitatjuk, sem a régi jognak elveit e részben fenn nem tartjuk, csak a kérdés lényegéről nyilatkozunk, melyre nézve hazánk népének műveltségi s egyéb viszonyait szem előtt tartva, a régi jog álláspontját elfogadjuk. A részletes szervezésről itt csak felemlítjük, hogy Werbőczy szerint a szokásjog nemcsak törvénymagyarázó és pótló, hanem törvényrontó erővel is bir (Előb. 11. ez.), hacsak ellentétben nem áll a közjóval. (Előb. 10. ez. 3. §.) Az ily törvényrontó hatáshoz korának és akkori jogunknak szellemében idősülést kíván, tiz évet a polgári, negyven évet az egyházi törvény, emberi emlékezetet meghaladó időt a fejedelmi reservált jogok ellenében. Nyilvánulásához az esetek gyakoriságát nem tartja szükségesnek, mert a nép hallgatólagos jóváhagyása egy cselekvényben is megteremtheti azt. (Előb. 10. ez. a viszonyról a későbbi törvényhez u. o. 12. ez.) Hogy e részletes constructio ma tárgytalan és fenn nem tartható, kézen fekszik. Lényeges benne a szokásjog elismerése és közérdekű korlátozása. Igyp. o. a mai alkotmányunk alapelveibe: jogegyenlőség, egyéni és birtokszabadság stb. ütköző szokás érvénynyel nem bírna. A jogegységet ez alapelvekben, a közérdek követelményeiben fentart- ván, azon belül tért engedhetni az eltérésnek. A haladó törvényjog ratiójával igy nem jöhet ellentétbe reagáló, elmaradt szokások pártolása. De az egységet tovább nem vinnők. A jog- egyenlőség nem jelent holt egyformaságot, nem zárja ki az élet különbségeit az alapelvek keretén belül.

Sokak előtt egész kérdésünk lényegtelennek látszhatik, nagyon is túlzottnak a fontosság, melyet érveink annak tulaj-