Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
2fi ben törvény nélkül s a fennálló jog alapelvei ellenére (jog- egyenlőség, köteles rész, szabad végrendelkezés, egyéni tulajdon) a hitbizományi helyettesítést még az osztrák törvény korlátain túl is fentartotta és respectálja, világosan az ősi jog szellemében, hol a szerzett vagyon első szerzője így rendelkezhetett, az ősi vagyon még ipso jure a régi gensre szállott. Igaz, hogy a judicatura itt is ingadozó, az oldalágat rendszerint kizárja, néha csak quasi bona mente exhereditatio elveit követi, de tényleg egészében mégis a rendelkezéskor és örökség-megnyíláskor még nem létező, nem született, nem concipiált személv jogalanyiságát, illetve a család, maradék collectiv személyét és szerzésképességét több ízre, ellentétben a római joggal és haladott modern kódexekkel, elvül vallja és az osztott tulajdon gazdaságibajait előidéző hitbizományi helyettesítést ekkép favorizálja. Sőt az új kodextervezet, melynek e darabja általi boldo- gíttatásunk imminens, névleg a végrendelkezési szabadság kiterjesztéséül, melyet tényleg megsemmisít még a szükségörökösnél is, mihelyt neki mást substituálni enged, mi pedig így in infinitum tehető, valójában ooncessiókép a feudal-agrár áramlatok irányában, egyenesen szentesíteni és megörökíteni akarja e több ízű hitbizományi helyettesítés jogát, lerontván ezzel az általános alapot, mely a tervezet általános indokolásában helyesen kijelölve volt és mely csak a 48-iki alap lehet: szabad föld és jogegyenlőség. Mindezen és egyéb itt nem részletezett jogállapotok mellett mindenesetre bajos a «modern jognak» betudni a középbirtokos osztály állítólagos gazdasági hanyatlását és a magánjogi kódexben keresni ez ellen panaceát a régi jog szellemében, mire még a m. t. akadémia is pályadíj t tűzött ki, hogy mintegy per superflua expressis verbis kifejezze ellentétben állását a korszerű reformmal a jog terén, mit per facta concludentia úgy is elégszer félreérthetlenűl documentált. Kereshetik a bűvös eszközt, melylyel az állam ma oly osztályt megmentsen, mely önmagát megmenteni nem tudja, midőn sorsának ura, de megtalálni nem fogják. Nekem eszembe juttatják egy nagy német nemzetgazda találó trivialis nyilatkozatát e kényszerboldogítási tervekről, hogy az ökröt lehet ugyan a vízbe kergetni, de ivásra kényszeríteni nem lehet.
