Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
14 venyhozást és elméletet sürget; ha Binding a jogalany, jogügylet, kártétel, dolus, culpa, jogtalan, akarat stb. alapkategóriák kritikáját tűzi ki indokoltan czélul új általános jogtannak, szemben a mai tarthatatlan tanokkal, melyek a jog minden ágában mások; ha Schlossmann a szerződés, jogügylet, a magánjogi alap reconstructióját követeli a tényleg uralkodó társadalmi érdek és méltányosság, igazságosság szempontjából: úgy ezen új jogbölcseleti előhírnökök bizonyára idők jelét képezik és a római joglogikát is minden bármily tökélyű befejezettnek halandóságára intik. A positiv új alkotás terén, a lélektani, gazdasági tanok értékesítésében a jogtudományban, persze csak zsengékre akadunk még és ezért tartja fen magát a papiroson és tanszéken az orthodox római doctrina. Az általános jogtant ma is csak formalisti- kusnak mondják Bentham, Austin, Kant tanítványai és követői egyaránt. Anyagi jog csak relatív lehet: bizonyos nemzet, kor, társadalom számára. De ezen relativ, korszerű jogtan KEPLEB-je sem született még. Csak a köveket hordják össze és faragják, melyből a lángeszű reformator az új jogrendszert alkotni fogja. A törvényhozó nem lehet hivatva anticipálni a jövő tudományát, sem nem áldozhatja fel az avult rendszer logikájának saját gyakorlati szükségleteit. Alkotásai compromissuális jellegűek. A tudomány végezzen velük a mint tud. Innét az ellentét a jogelmélet és gyakorlat között: az élő jognak nincs még tudománya, a tudományos jognak nincs már élete. De azért a már elért eredményeket és kétségtelen vívmányokat sem ignorálhatja a mai törvényhozás. És mikor mi saját római jogi emlékeink alapján a codifi- catiónál joggal fordulunk ismét a római joghoz, akkor a mai római joghoz kell fordulnunk, akkor azt nem többé Justinian kódexében keressük, hanem Napoleon, Nagy Frigyes, II. József, stb. kódexeiben, helyesebben az újkori felvilágosodás, forradalom, korszellem követelményein átszűrődött alakjában. Nem fogadhatjuk el kritika nélkül, a mai társadalmi viszonyaink ignorálásával, a római jog bármely tételét csak azért, mert törvényeinkbe felvéve, gyakorlatunkba befogadva és a mint felvéve és befogadva lett. De másrészt miként saját múltunkkal