Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Emmer Kornél: A polgári peres eljárás reformja [14., 1883]

kedés merészeltetett és sikerült. De téves volt azért mégis azon esetekben, a hol csakugyan szükséges a tanubizonyítás, kárkérdések s a commencement d’une preuve számos eseteiben, a tanu- bizonyíték felvételére olyan eljárást megállapítani, mely azt a nyilvánosságtól többé-kevésbé megfosztja és ügyetlenné teszi.

Ezen eljárás — mely különben csak a matiere ordinaire-re nézve folyik az értekező úr által magasztalt audience-on kívüli úton — a Code de pr. civ. uralmának egész területén, egyhangú kárhoztatással találkozik és a hol csak az eljárás reformja szóba jő, ott ezen eljárás reformálása is sürgettetik.

Miután a köztársaság III. évének fructidor 7-én kelt decretum a tanúkihallgatás közvetlenségét megállapította, a beállott reactio hangulata a Code de proc. államtanácsi tárgyalásánál olyan volt, hogy a ki a vitát elolvassa, liberális vívmánynak kell, hogy tekintse, hogy a XIII. év floréal 21-én tartott ülésben, a 261. és 262. §§. keresztül mentek, melyek a feleknek a tanúkihallgatásoknál való jelenlétét megengedik, mi a régi ordonnances-szal szemben haladás volt. Csak Regnauld Saint- Jean-d’Angeli merte óhajának szerény kifejezést adni «qu’on pút appeler les témoins ä l’audience.» (Hogy a tanút lehessen a tárgyalásra is hívni.)

Bellot már másként gondolkozott. «Les vices de ce Systeme

— úgymond — sont nombreux et manifestes. (E rendszer hibái számosak és nyilvánvalók.) Erre röviden felsorolja a rendszer hibáit s ekkép folytatja: «Je n’insisterai que sur deux points, le secret et l’écriture. (A titkosság és Írásbeliség.) A nyilvánosság ide vágó követelményeinek magyarázása után, kifejti, hogy az írott tanúvallomás és a reproches-rendszer, vagyis a kifogások rendszere a bizonyítókok szabad méltánylásával össze nem egyeztethető. Egy mesterséges bizonyosság s a megkülönböztetés az ember természetes s a bíró csinált meggyőződése között

— une certitude artificielle et la distinction entre la conviction naturelle de l’homme et la conviction factice du juge — ki nem elégítheti a józanul philosopháló processualistát. Kifejti, hogy mily csúfosan bukott meg e rendszer a múlt század közepén támadt nagy kriminalisták bárdiitései alatt s megütközéssel látja «que par une inconséquence choquante (megdöbbentő következetlenségnél fogva) a fenyítő eljárás teréről kiküszöbölt

22