Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]

tetszik. De jobban is lesznek értékesíthetők a tanúvallomások, mert ott szőheti be és azt a részét használhatja fel az ügyvéd plaidoyer-ban, a hová az legjobban beleillik. Ha a bíróság elhalasztja az ítélethozatalt, nem kell a kétes értékű emlékezetre, sem pedig az audience-ban nagy sietséggel tökéletlenül szerkesztett tanuvallomási jegyzőkönyvekre támaszkodnia, hanem itt is lesz egy biztos alapja; nem fog egyik-másik tanú elmaradása folytán a tárgyalás csonkán maradni, s nem lesz kitéve a bíró annak, hogy a már kihallgatott tanúk vallomása a legközelebbi tárgyalásra emlékezetéből végképen elmosódjék. És a mi legfőbb, — csakis így lesz egyfolytában megtartható a tárgyalás és érvényesülhet ennek folytán valójában a bizonyítékok szabad méltánylásának rendszere.

Azt hiszem, fölösleges említenem, hogy az audience-on kívül elintézendő .incidensek ezzel még nincsenek kimerítve. A kifogások egész sorozata, a bizonvítékúl használt okiratok valódiságának tisztázása (verification des écritures, faux incident civil), a perben álló felek kikérdezése (l’intérrogatoire sur faits et articles), a «désaveu»-per és még számos egyebek, melyek mind egy-egy külön szabályozott eljárás tárgyát képezik, melyekben az írás játssza ugyan a főszerepet, de esetleg a dolog érdemétől függetlenül audience tárgyát is képezhetik, a nélkül, hogy ugyanazon bíráknak kellene a főtárgyaláson is részt ■venni.

Messze vezetne ezeket az eljárási formákat egyenként ismertetni. Én részemről csak a vezérfonalat kívántam kimutatni, a melyen nézetem szerint egy életre való modern per- rendtartásnak haladnia kell. De csakis a vezérfonalat, távol lévén tőlem, hogy a franczia code de procédure civile-t, melynek részleteiben oly sok az, a mi elavúlt, s még több a hiány: minden tekintetben követendő mintáid állítanám oda. Beformálni kell ezt is, az eljárás constructiója azonban, az a classi- citas, melvlyel ott az írás és élőszó egymást kiegészítő szerves egészszé van alkotva, minden időben mintaképül fog szolgálni.

Tudjuk ugyan, és örülünk, hogy már a mi számunkra is készülőben van egy modern perrendtartási codex, de nem tudjuk — és ezt sajnáljuk —, hogy melyek lesznek annak vezér31