Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]
20 nevet viselt. Erre a bíróság, ha helyét látta, kiadta az idéző parancsot, melynek folytán a törvényszéki szolga az idézést alperesnél élőszóval teljesítette a nélkül, hogy ezt a per tárgyával megismertette volna. Maga a keresetemelés csak a szóbeli tárgyaláson történt, s így alperesnek is csak ekkor jött tudomására, hogy mi és mely alapon követeltetik tőle. Ez az eljárás a bonyolultabb perlekedési viszonyoknak már sehogy sem felelt meg; kettős fáradság és valóságos időrablás lett volna hogy alperes akkor, midőn felperes keresetének hosszéira nyúlt előadásával a bíróság idejét és figyelmét már igénybe vette, a védelemre való előkészülés czéljából az ügy elhalasztását, vagy éppen mint a német városokban történt, a tárgyalás felfüggesztését követelhesse. A törvényhozás és bírói gyakorlat itt is a megkezdett helyes nyomon haladt. Két eszme képezte a kiindulási pontot : I. az előkészülés kizárólag a felek magán dolga, melyet nekik maguk közt kell elvégezniük ; 2. hogy a tárgyalás a készületlen- ségre való hivatkozás által megszakítható ne legyen. Ezért rendeli az 1363-ik évi Ordonance 4. §-a, hogy három nappal azután, midőn a tárgyalandó ügyek jegyzéke a bíróságnál kihir- dettetett, «felperes vagy ennek ügyésze (procureur) köteles az adjornamentumot alperesnek, vagy ügyészének megmutatni vagy arról másolatot adni, mit a huissier-k közvetítenek, kiknek e czélból a tárgyaló szoba ajtajánál kell megjelenniük. Ez a kezdetleges institutio képezte magvát a további fejleményeknek. A kibővülés és átalakulás gyorsan ment. Az adjor- namentum, mely nem volt rendes keresetlevél, rendeltetésénél fogva felperes követelésére vonatkozólag csak szűk szavú felvilágosításokat tartalmazott. A gyakorlat itt a canonjog után indúlt s csakhamar szokássá vált az adjornamentumot IX. Gergely Decretalisaiban foglalt intézkedések mintájára szerkesztett keresetlevéllel pótolni, míg az 1498-ik évi Ordonance által ugyanez már kötelezővé tétetett: «que les exploits d’ajournement fussent a l’avenir donnés par écrit et libellés». A megkezdett irányban további fejlemények létesültek : alperes is köteleztetett, hogy az előadott módon már előlegesen közölje felperessel kifogásait, a mi a kereset mintájára írás
