Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]
«mm •'V-Av 17 Mikent történt ez ? A Chambre des Enquétes feladatai közzé tartozott az is, hogy az enquete eredményét a Grande Chambre-nak tudomására hozza, a mi nem csekély nehézségekkel járt. A chambre des enquétes ugyanis testületileg járt el a tanúkihallgatásnál, az erről való relatiót azonban már nem végezhette ugyanezen a módon, de egyes tagok sem felelhettek meg ezen feladatnak, mert a tömegesebb számmal kihallgatott tanuk vallomását emlékezetben tartani, azt — sokszor több napok eltelte után —híven reproducálni, a lehetetlenséggel volt határos. Egyedüli kisegítő eszközül az írás kínálkozott, daczára annak, hogy ez az ügyesség a bírák jó része előtt ismeretlen volt, a min meg úgy segítettek, hogy az enqueteur-ök a melléjük kirendelt írnokoknak tollba mondották az enquéte eredményét. E tanúhallgatási jegyzőkönyvek képezték a íranczia per első írásbeli actusait. Betjgnot fáradhatatlan kutatásainak sikerült а XIII. századból származó 134 eredeti tanuhallgatási jegyzőkönyvet felfedezni. Szerfelett tanúlságosak ezek az okmányok ; nem egyszerű kérdéseket és feleleteket tartalmaznak azok, hanem az összes tanúvallomások resuméjét. Az enqueteur-öknek egy kész anyaggal kellett a Grande-Chambre előtt megjelenniük, mint collegialis bíróságnak kötelességük volt a netalán ellent mondó tanúk vallomásából is a valódi tényállást megállapítani. Minden egyes enquéte-jegyzőkönyv egy valódi elaboratum, melynek czélja az ítélő bírót azon fáradságos és időt rabló munkától felmenteni, melylyel a tényálladéknak a tanúk zűrzavaros vallomásaiból való construálása járhat. Megengedem, hogy ez az eljárás közvetlenség elvével nem igen egyezett, de hiszen nem is ez a czél, hanem gyakorlati előnyök. A tanúkihallgatást végző collegium ment volt minden előleges rokon, vagy ellenszenves benyomástól, melyet a felek puszta előadása az előző tárgyaláson az ítélő bíróra esetleg gyakorolt; eleje vétetett az inquisitorius perben elkerülhetetlenül felszínre vergődő ama ferdeségnek, mely az igazságot egy oldalú irányban kutatja. Míg továbbá az inquisitorius canon- jogi pernél nem lévén a bírónak fizikai ideje, hogy a feleket és tanukat is kihallgassa, a mondottakat pedig jegyzőkönyvbe vezesse, a szükség és kenyelemszeretet egyenesen oda vitte az 2
