Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]
15 nem volt Francziaországnak politikai intézménye, mely fényesebben és magasabban állott volna a közvélemény előtt, mint a párisi partement. A trón mellett biztos alapon nyugodva, midőn ez szilárdabbá tette, ugyanakkor az igazság és jog eszméjét terjesztette és juttatta uralomra az országban. Ős régi eredete, azon kiváló szolgálatok, melyeket a hazának a legválságosabb időkben tett, megingathatatlan függetlensége, tagjainak öröklött erényei voltak azok a források, melyekből az állam ügyeire és a közszellemre gyakorolt hatalmas befolyását meríté. Felkölté a külföld bámulatát, egyhangúlag ismerték el, hogy soha egyetlen bíróság sem gyakorolta nagyobb méltósággal, lelkiismeretességgel a bírói hatalmat, mint a párisi parlement». (Olim, I. к., II. 1.) És itt a franczia királyoknak egy igen ügyes politikai fogásáról kell még megemlékeznünk. A parlement kezdetben kizárólagosan felebbezési fórumot képezett; midőn azonban tekintélye egyre növekedett, a király egyes főpapoknak és főuraknak1 megengedte, hogy peres ügyeiket első fórumban is e magas bíróság elé terjeszthetik; míg végre — mint Henrion de Pansey említi -— «a jog, ezen bíróságot első közvetlen bíróul bírni, a legbecsesebb praerogativák közzé tartozott.» Ugyanő idézi Olivier kanczellárnak 1549-ben II. Henrikhez intézett beszédét, hol az mondatik, «hogy a parlement az összes keresz- tyénség előtt oly nagy becsülésben és tiszteletben részesül, hogy még idegen fejedelmek is örömest vetik alá magukat ítéletének.» És ennek nem egy példáját találjuk a történelemben. Midőn pedig a parlement quasi törvényhozó hatalommal is felruháztatott (lit de justice), a franczia igazságszolgáltatás fejlődésére úgy az anyagi mint az alaki jog terén vezérszerepet biztosított magának, úgy hogy egy 13G:>-ik évhen kiadott Ordo- nance már akképen nyilatkozik róla, mint a királyság összes, törvényszékeinek mintaképéről és szabályozójáról: «totius justitii« regni nostri speculum clarissimum.» Ez a hatalmas* testület volt az, mely közel egy ezred éves, észszerű tapintatos gyakorlatával a franczia úgynevezett szóbeli eljárást megteremtette. Bátor к szék egy rövid pillantást vetni erre a történeti processusra is. Az ó-franczia, helyesebben feudális pe r a legsz gorúbb
