Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
En jövőre sem akarok előírótokat a fölebbezési eljárásnál. De megtanulhatjuk azt is, b) hogy a fölebbezési tárgyalásnál az újítások, illetve az újabb ténykörülmények és bizonyítékok ki voltak zárva. És ezen régi tilalmat jövőre is fenn kell tartanunk, ha a szóbeliségtől a magasabb fórumokon üdvös eredményt várunk. Mert mi a tulajdonképi czélja a fölebbviteli bíróságnak ? Az, hogy ne a félnek, hanem az alantas bírónak hibáit, mulasztásait, vagy tévedéseit orvosolja; midőn példáúl az alantas bíró a felek által felhozott tényeket figyelembe nem vette, vagy a megajánlott bizonyítékokat előterjeszteni nem engedte; vagy midőn az ügyállást nem helyesen fogta föl, a tárgyalásnál előadott tényeket valóknak ismerve, vagy valótlanoknak mondva ki, holott pedig más eredményt kellett volna itéletileg megállapítani. Ezek és hasonlók lehetnek a bírónak, a tényálladék körüli tévedései, melyek a fölebbezés tárgyául szolgálhatnak. — De ha ezen tévedéseket és bajokat nem a bíró, hanem a fél maga követte el: ott a perújítás. Miért a félnek mulasztása miatt az ügyet sok költséggel és hosszadalmassággal a másodbíróság elé hurczolni és ezt szükségtelenül túlterhelni ? A sérelmes fél azért viszi ügyét a magasabb forum elé, hogy itt még egyszer bővebben kifejtse, földerítse azt; főleg pedig, hogy kimutassa, miszerint az alantas bíró a ténykérdés megállapítására szolgáló peranyagot egészben, vagy részben, vagy jogellenesen mellőzte, vagy nem oly értelemben bírálta el, mint kellett volna. Ez pedig megtörténhetik az újabb körülmények és bizonyítékok kizárása m,ellett is ; melylyel épen nem ellenkezik példáúl az, hogy az elsőbírósági tanúk a másodbíróság által újból kihallgattassanak; — a mi azonban már csak a roppant költség és idő- veszteség miatt is a legritkább esetben fog igénybevétetni. Mert ámbár áll azon szabály, hogy a fölebbviteli bíróság eljárása a szóbeli rendszer mellett ugyanaz, a mi az első bíróságé. E szabály azonban teljes következetességgel minden irányban okszerűen keresztül nem vihető. A jogelvek alkalmazásában ugyanis őrizkedni kell a szigorú következetességtől. Mivel a jogelveket sohasem szabad elválasztani az indokoktól, melyek azokat igazolják. A jogelveket nem szabad úgy kezelni, mint a számtételeket; mert a jogtudomány nem gépies tudomány. Alkalmazni a szabályt a nélkül, hogy okszerű létalapja lenne 32
