Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]

des pereknél kizárólag ügyvédekre bíznám. Ez által ugyan az iigyvédek munkája szaporodnék, de talán mai viszonyok közt nem haragudnának érte. Megjegyeztetvén, hogy az írásbeli elő­terjesztésnek a közvetlen szóbeli tárgyaláson eszközlendő módo­sítását, avagy megváltoztatását mi sem gátolja; a hol tehát az utólagos, vagy pótelőterjesztések is megengedendők és rend szerint azonnal elintézendők; kivevén, ha az ellenfél e miatt a tárgyalás elhalasztását kéri, mely az újító terhére és költsé­gére mindig elrendelendő. Megjegyeztetvén továbbá, hogy sommás perekben a szóbeli tárgyaláson a felet akár ügy­véd, akár nem ügyvéd képviselheti, ha maga megjelenni akar. Az eddigiekből láthatólag én nem akarom a franczia rend­szert, mely kétféle előíratot használ, t. i. tájékoztató iratokat (défenses) és zárindítványokat (conclusions). Egyik, vagy másik mindenesetre fölösleges. Én a tájékoztató iratokat (défenses) tartom fölöslegeseknek. Ezeket mindenféle ügyben ki akarnám zárni; mert én nem képzelek esetet annyira bonyodalmasat, melynek valódi állását föl ne lehetne ismerni egyrészt a felek írásbeli előterjesztésének világos és határozott pontozataiból, me­lyeket tárgyalás előtt a bírák is megolvashatnak; másrészt pedig a kimerítő szóbeli előadások útján, melyeknél minden homá­lyos pontiránt azonnal felvilágosítás szerezhető. — Kizárnám to­vábbá a szoros értelemben vett Írásbeli eljárást (instruction par écrit, sans plaidoirie) is rendszerint s még a felek kölcsönös be­leegyezése esetén sem engedvén meg; mert ez folytonos visz- szaélésre vezethetne ott, hol a szóbeliség behozatala szándékol- tatik s a hol az írásbeliséghez nagyobb még a ragaszkodás, azon sok kényelemnél fogva, melylyel különben együttjárni szo­kott. Csak egy esetben tennék kivételt: a számadási perekre nézve; még ezekre nézve is csak akkor fogadnám el az írásbeli pöríratos eljárást szóbeli végtárgyalás nélkül, ha azok igen bo­nyolultak és rendkívül nehéz alkatrészekből állanak. De nem akarnám t. barátom Plósz eljárási tervezetét sem. Mert ez bo­nyolult és hosszadalmasnak látszik. Visszavezetne bennünket az 1848 előtti korba, midőn eljárásunk minden rendes pörben két tár­gyalásra oszlott, t. i. kifogási tárgyalásra és érdemleges tárgya­lásra, egy caesurával a közbenszóló ítélettel, mely után a kifogásokra 25

Next

/
Thumbnails
Contents