Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Neumann Ármin: Az életbiztosítás lényege és jogi természete [3., 1881]
23 teljesítménye; csak ez esetben állott be a féltett esemény, a sinistrum; és a kár, mely így beáll, hogy t. i. a biztosított tőke még összegyűjtve nincs, a biztosító által sajátjából pótlandó. Ha ellenben a tényleges halálozási idő a mathematikaival ösz- szeesik, akkor a biztosított önönmaga gyűjtötte össze a biztosított tőkét; a társulat pedig oly veszélyt vállalt át, mely be nem állott, t. i. az idő előtti halál veszélyét. Ezen átvállalt veszélyért az évi járulékok azon része által lett a biztosító honorálva, melyet Malsz a szó szorosabb értelmében vett biztosítási díjnak nevez, egyebekben a társulat a biztosítottnak csak azon szolgálatokat tette, melyet egy takarékpénztár eszközölni szokott, t. i. a betevő betéteit felelőssége mellett kezelte. Ha a biztosított a szám szerinti életkort túléli, úgy a társaság, miután a biztosított az évi járulékokat haláláig folytonosan befizetni tartozik, ezen egyes biztosításnál nyereségre tesz szert, s ily nyereségek folytán képes a társulat a veszteségeket viselni és a végeredményben üzleti nyereségre is szert tenni. A praxisban persze máskép eszközöltetik a számítás ; ugyanis nem szoktak minden egyes biztosított részére külön számlát vezetni, hanem a számlák az összes biztosítottakra állíttatnak össze. A halálozási táblázatok pl. kimutatják, hogy egy 40 éves egyén közép-élettartama még 27 évre rúg, de ezt csak lígv eredményezik, hogy kimutatják, miszerint 100 negyven éves közül x a41-ik, x+a a 42-ik, x+b a 43-ik évben elhal s így tovább a 90 évig, melyben ezen életkorbeli egyének közül az utolsó is elhal. E szerint a számítás úgy állíttatik föl, hogy az összes évi szorosabb értelmű díjak ezen korbeli összes haláleseteket fedezni tartoznak, és a díjak tőkealkotó része (a díjtartalék) az egyes biztosítási kötvényre való tekintet nélkül, a jövő évekre vonatkozó kötelezettségek sequivalensét képezi. Az eredmény azonban egy és ugyanaz, mert ha minden egyes biztosítás nyeresége és vesztesége egy külön nyereségi és veszteségi contóra átvitetnék, úgy a végleges saldo ugyanazon eredményre vezetne, mint a, praxisban divatos számítás. A biztosítási díjak kettős természetéből magyarázható az életbiztosítás sajátlagosságát képező s csak annál előforduló díjtartalék, mely a közönséges nyereségi tartaléktól függetlenül képeztetik. Minden más biztosításnál azon fölösleg, melylyel
