Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Neumann Ármin: Az életbiztosítás lényege és jogi természete [3., 1881]

nem tekintik tulajdonuknak, hanem csupán kezelésükre bízott idegen vagyonnak. Nem lehet továbbá az életbiztosításnál sem koczkázatról, sem kárról szó; a halál nem véletlen, hanem kér- lellietlenül beáll, föliiletes szólásmód tehát, hogy a kivételek közé tartozik a halál váratlanul való bekövetkezése; ellenkezőleg utóbbi eset a szabályt képezi, melylyel minden társaság számol. Csak ily értelemben lehet kritika nélkül az idő előtti halál beálltával járó koczkázatról beszelni. Legkevésbbé valószínű az, hogy mindenki tényleg az életbiztosítási statistika által számára megjelölt közep-eletkort elérendi; sokkal inkább föltehető, hogy az emberek nagy száma vagy előbb vagy később hal el, a közép-életkor csupán egy abstractio, mely többoldalú számítások, tapasztalatok és vizsgálódásokból levonatott.

Nem biztosítják ennélfogva az életet váratlan vagy korai halál ellen, minek következménye az volna, hogy a társaság minden kötelezettség alól fölszabadul, ha a biztosított épen a középkort eléri; hanem a biztosítás a Ualálesetre — tekintet nélkül a mily módoni elhalálozásra — köttetik. A haláleset tényleges beállta az életbiztosítási ügyleteknél nem lényeges, mit azon körülmény is bizonyít, hogy a biztosítási díj megállapításánál bizonyos kort halálozási időnek lehet alapul venni; a halál tehát nem vétetik casusnak, az nem azonos egv fenyegető risicóval, hanem kiszámítható quantitást képez.

Mily kár származnék is sajátképen a halál által, és mily mód léteznék azon kárt helyre ütni? Azt mondják, hogy a halál baleset, mert anyagi érdekek megsemmisülését vonja maga után. De ki a károsult? Talán a biztosított? Ezt kellene ugyan hinnünk, mivel egyedül az ő elete van biztosítva; ámde a halál őt kiragadta azon sphserából, melyben még kártérítésről szó lehet. Vagy talán azon hátrányról van-e szó, melyet azok szenvednek, kik az elhalt után virtuális joggal bírnak ? De ily értelemben véve minden életbiztosítás in favorem tertii kötött szerződés volna, melynek objectuum, vagyis a biztosított érdek any- nviszor változnék, a hányszor a jogutódok személyében változás állana be; a szerződés tehát csak akkor bírna kézzelfogható ob- jectummal, ha a szerződést létesítő fél szükség-örökösöket hagyna hátra, kiknek szükséges eltartást nyújtani köteles volna.

Az évi biztosítási díj nem pretium periculi, melyet a biz19

<Л>-