Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Neumann Ármin: Az életbiztosítás lényege és jogi természete [3., 1881]

Az életbiztosítás körüli nézetek tisztázására nagy befolyással volt a halálozási táblák fölállítása. Ezen táblák bizonyos számú hasonkorú egyéneknek azon valószínű elhalálozási rendjét jelzi, mely egy adott és a nagy számoknak megfelelő minden életkorszakból álló embertömeg viszonylagos numericus halálozásának megfigyeléséből leszármaztatott. (Karup II. 9(5.) Ugvanily fontos a Halley, mint első által az élettartam valószínűsége iránt fölállított számadás (1693) és a Deparcieux (1746) által fölfedezett középélettartam fogalma; az első alatt azon évek száma értendő, melyeknek lefolyása után a valószínűség, hogy valaki él, és a valószínűség, hogy időközben meghalt, egymásnak a mérleget tartják. Vegyük pl. Quetelet belgiumi tábláit; ezek szerint 1000 élve született ember közűi csak 501 éri el a 38-iki életkort. Ha már most kiszámítani akarjuk, hány esztendeig fog egy 38 éves ember valószínűleg élni, akkor a halálozási táblán csak azon esztendőt kell keresni, melyben az 501 ember fele elhaltnak jelenkezik, ez a (55. évben fog előfordulni; egy 38 éves embernek valószínű élettartama tehát (55—38, azaz 27 év. Halley egy halálozási táblát is eonstruált, mely azonban tévesen a lakosság stationär voltára van fektetve, holott a lakosság folytonos növekedésben van, a mennyiben a születések száma a statistika egyik fundamental tétele szerint körülbelül 20%-kal túlhaladja a halálozások számát, vagyis 100 születésre 815/io halálozás esik; ha a föld összes lakosságát 1200 millióra tesz- szük, akkor egy évben 40.(536,800 ember születik és 33.140,400 ember elhal. Quetelet a belgiumi népstatistikából gyakorlatilag is kimutatta Halley tévedéseit.

A / őzvetett vagy javított módszer, vagyis az, mely azon Y'iszonyból, melyben minden korosztályban élők száma az abból kikerült halottakéhoz áll, az elhalálozási sorrendet megállapítja, Deparcieux mint első által vétetett alkalmazásba, mégis jelentőségét csak a XIX. században nyerte. 0 volt első, ki nyilvánosan helytelennek jelezte a halálozási táblákat csupán a halálozási lajstromokból construálni. A halálozás és élettartam iránti tanulmányai, melyeket Essay nevű munkájában közzétett, ép oly alaposak, mint korszakalkotók. Számításait kizárólag zártkörű társulatok tapasztalataira fektette és