Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Neumann Ármin: Az életbiztosítás lényege és jogi természete [3., 1881]

■4.

általa fölállított categoriák halomra döntését előidézni képes volt; a többség legjobban szerette volna azt az élők sorából kiirtani, és így a zavarnak, melybe ejttettek, elejét venni, míg vegre a vitának vége az lett, bogy ezen csodaállatot mégis az emlősök közé sorozták, lionnét azt Gkoffroy Saint-Hilairk kérlelhetlenűl száműzni akarta.

Nem máskép volt ez az életbiztosítással, midőn a fennállott tudományos theoriák azt fórumuk elé idézték.

Az angol «amicable» társulat alakítása óta a XVIII. század kezdetén az életbiztosítás társadalmi, gazdászati és ethi- cai hatalommá nőtte ki magát; a tudomány méltóságával nem tartotta összeférőnek, hogy egy iíj forgalmi alakzat autorisa- tiója nélkül a világon szabadon járjon-keljen. A helyett azonban, hogy az élet teljéből merítették volna vizsgálódásaikat, hogy meggondolták volna, miszerint oly intézményről van szó, melyet a forgalmi elet újonnan teremtett, melyet tehát a fennálló cliablonokba beleilleszteni nem lehet, épen csak chablo- nokat kerestek, és a régi doctrinaszerű categoriák Prokrustes- ágyába akarták szorítani azon intézményt, melyről ma általános a nézet, hogy az újabb kor sociális alkotásainak diadalát kepezi.

Mindenekelőtt a római jognál kopogtattak; ámde itt a biztosításra vonatkozólag egyáltalán kevés anyagra lehetett akadni. Igaz, hogy a római jogban a periculum fogalma és lényégé különös kiképzésnek örvend (1. Mommsen Beiträge z. Obiig. I. k.: Wangerow Pand. III. k. .591. §. és Sinten Civil.

II. k. 106. §.), és igaz az is, hogy a biztosítás tana a veszély tanán sarkal; igaz továbbá, hogy ott, hol veszély van, a biztosításra is alkalom és inger nyílik: mégis a biztosítás nem foglalkozik a veszély igazságos megosztásának jogelveivel, ezen tan egészen hatáskörén kívül esik.

A római jog szerint a veszély tlieoríája a jogvélelmek system áj ának tekinthető, mert ezen theoria mellett, hason jogosított hatalomként fennáll a szerződési akarat szabad érvénye - sülhetese. Ámde a római jogban a veszély elvállalása iránti megegyezés nem jelenkezik sajátképeni biztosításnak, vagyis oly ügyletnek, melynél a biztosítás mint önálló és más ügylettől független valami lepő elénk, hanem csak mint valamely más