Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Nagy Dezső: A franczia ügyvédség [2., 1881]
24 egy tekintélyre hivatkozott, kinek művét olvasta, mire az elnök megszólítá: «Ön olvas, vegye le fövegét!» Erre Gin ügyvéd azt feleié : «Igenis, uram, fedett fővel vagyok, van is jogom úgy lenni, mert egy szerző és nem okmány, a mit olvasok.» — «Nem tesz semmit, okmány vagy tekintély, vegye le fövegét,» — válaszolt az elnök. Erre Monsieur Quillet de Blarü, mint a jelenlevő ügyvédek legidősbike, a kar nevében ragadá meg a szót; «Maítre Gin — mondá ő — oly positurában van a mint illik, és a melyben mi is vagyunk, ba plaidirozás közben olvasunk.» Mire az elnök röstelkedve mondá e szavakat: «Folytassa ön a mint akarja». Mennyi és mily eszme e rövidke jelenetben ! Hosszú com- mentárt lehetne róla írni. Az ügyvédi önérzet, a collegialicás, a testületi szellem s a függetlenség mily hatalmas nyilatkozata! De másreszt ily magatartás ■— hogy e kifejezéssel éljek — csakis oly ügyvédi karnak esik kezére, mely valódi szellemi és erkölcsi magaslaton áll. Ellenesetben a keltett hatás csak komikus lehetne. Általában a szóbeli eljárásnál az ügyvédi kar és a bíróság közvetlen napi érintkezésénél fogva, mindkettőnek a lehető legnagyobb vigyázattal és mérséklettel kell eljárnia. A franczia, természeténél fogva udvarias, az ügyvédi kar legfőbb elve a délicatesse, mégis sok esetben merültek fel kínos súrlódások. S a franczia barreau dicsőségére legyen mondva: tekintélyéről, függetlenségéről és a kellő mérsékletről soha meg nem feledkezett, s egyes tagjait soha cserben nem hagyta. Szokása sok franczia avocatnak plaidoyer-ját nagyon is hosszúra nyújtani, legyen akár hiúságból, akár önérzetből. Számos tárgyalást végighallgatván, mondhatom, hogy a bírák részéről a legszebb türelmet tapasztaltam. Mégis megesik, hogy az elnök rosszul lévén hangolva, türelmetlenkedik. Ilyen eset történt Dumont ügyvéddel, ki a főtörvényszék előtt plaidi- rozván, az elnök felszólítá, hogy végezze már. «Kész vagyok, — felelt Dumont — ha a törvényszék azt véli, hogy már eleget beszéltem arra nézve, hogy ügyemet megnyerjem. Ha nem, úgy még igen fontos előadandó indokaim vannak, a melyeket lehetetlen mellőznöm, ha csak felem megtisztelő bizalmával visszaélni nem akarok.» Folytatta a plaidoyer-t és megnyerte a pert. Érdekes volt Fourcboy ügyvéd esete is. Az ő ügyét a
