Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Nagy Dezső: A franczia ügyvédség [2., 1881]
11 lalni egyenesén tiltva van neki a törvények és a szokásjog által az ügyvédek jegyzékéből való kitöröltetés terhe alatt, a mire azonnal rá fogok térni. — Egész más az avoué és cliense közt fenálló jogviszony, mely egyszerűen mandátumnak tekintendő ; az avoué kötelessége a felet a bíróság előtt képviselni, az avouét terhelik mindazon kötelességek, s illetik mindazon jogok, melyek a mandatariust. О a bíróság segéde ; functi ója ennélfogva kötelező. Az avocat — az védenczének csupán tanácsadója, patronusa. íme a franczia felfogás és ennek értelmében az ügyvéd — avocat — essentiája. Ez azon áthidalhat- lan ür, mely az avoué és avocat közt létezik. Az ügyvéd fune- tiója : «a tárgyalási termen kívül a társadalmi transactiókban, tudománya és tapasztalata világánál védenczét támogatni, vezérelni ; a tárgyalási teremben a törvényes eszközök felhasználásával szóval és írásban védelmezni.» Egy nagy eszme van ebben kifejezve : az ügyvéd nem a bíróságokért, hanem a felekért létezik, nem a biró munkájának könnyítése a czél, hanem a jogos igények diadalra jutása; vagy más szóval kifejezve, nem a törvényszékért vannak a felek, hanem a felekért a törvényszék. Hatalmas, mélyreható következményei vannak e felfogásnak. Az avocat functiója nem nélkülözhetetlen; mint a fél tanácsadójának és patronusának nincs szüksége írásbeli meg- hatalmazványra, s nem tartozik ilyet a bíróság előtt producálni. Az avocat-nak tiltva van a maga részére honoráriumot kikötni, ilyet per útján követelni s annak fölvételéről nyugtát kiállítani. A mit felétől kap, az csak a hála és elismerés jeléül adott jutalomnak tekinthető. Hasonlókép tiltva van az átvett iratokról térítvényt kiállítani. Ez az eszmény, mely a franczia ügyvédi kart minden cselekvésében vezérli. Most nézzük egy kissé, hogy van ez a gyakorlatban. Az ügyvédi hivatás (avocat) sem nyilvános hivatal jellegével nem bír, sem privilégiumot nem képez. Az első nem, mert az államfőtől semminemű investíturát nem kap ; de privilégium még kevésbbé, mert e pálya mindenki előtt nyitva van, ki bizonyos föltételeknek megfelel. Ezt már az ügyvédség természete hozza magával.
