Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Nagy Dezső: A franczia ügyvédség [2., 1881]
Mielőtt erre rátérnénk, szükséges lesz az avoué-ról egyet- niást elmondani. Az avoué az úgynevezett „officier ministériel“ osztályába tartozik, melyet magyarul leghelyesebben úgy lehetne lefordítani: о bírósági segédhivatalnok«, quasi expositura, mert nem a bíróság kebelében, hanem azon kívül s attól függetlenül dolgozik. Ezen osztályba tartoznak még: a törvényszéki Írnok (greffier), végrehajtó (huissier), becsüsök (commissaires-priseurs), közjegyzők (notaires) stb. Mindezek minden törvényszék előtt csak meghatározott számban lehetnek, állásukat az államfő jóváhagyása után foglalhatják el, tehát nyilvános jelleggel vannak felruházva, monopoljuk van, s midőn törvényes módon kérettek fel, szolgálatukat senkitől meg nem tagadhatják. Mind e functiók adás-vevés, öröklés, szóval a forgalom tárgyát képezik, az az «charges vénales».* Ilyen eladható hivatal körűlbelől 24.000 van jelenleg Francziaországban, melyeknek ára 5,000 és 500.000 frank közt ingadozik. Párisban az előkelőbb avouék irodáinak (étude) ára 300-tól 500 ezer frank. A párisi elsőfolya- inodású törvényszéknél a greffier — irnoki — charge az 50-es években 700,000 frankon, míg ugyanoly állomás a párisi kereskedelmi törvényszéknél egy millió frankon kelt el. E hivatalok jelenleg 500 millió frank fictiv tőkét képviselnek, mi semmi esetre sem szolgál az igazságszolgáltatás olcsóságának előnyére. Az officier ministériel vagy a felek vagy a bíróság segéd- kezésére van hivatva; az avoué az előbbi osztályhoz tartozik, azaz a feleknek peres ügyekben való képviseletére van hivatva. Főkötelessége a per formáinak szigorú megtartásában áll. Ezért semmi magasabb elméleti, hanem inkább gyakorlati képzettséget követelnek tőle. A periratokat (conclusions) a lehető rövidséggel és szabatossággal tartozik szerkeszteni, minden jogi deductiókat mellőzve, egyedül a ténykörülmények és bizonyíA franczia forradalom a régi bírósági szervezettel együtt a bírósági és officier ministériel-i állások eladhatóságát is eltörülte, míg a restauratio alatt 1816-ban az april 28-iki törvény pénzügyi szükségek folytán az officier ministériel-i állásokat újra «charge vénale» jellegével ruházta fel. 1* 3