Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Dell' Adami Rezső: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reoja [1., 1880]

24 közértelmiségünk fejletlen és szervezetlen volta. Még az irányadó körökben sincs meg kellő mértékben belátása annak, hogy a culturczélokra és köztük első helyen az igazságügyre költött beruházások productiv természetűek, hogy azok még a gazdasági jólétet is emelik, a mennyiben annak alapfeltételeit — a jogbiztonságot és joguralmat — létesitik és erősbitik. E belátás hiányában, igazságügyünk szakadatlan árlejtése mellett, méltán félünk azon elkésett tapasztalattól, hogy az igazságszolgáltatáson kezdő államcsőd leghamarabb visz teljes anyagi bukáshoz is. Végre a traditió népszerűségét, a megrögzött előítéletet kell említenünk azon okok között, melyek az 1790-ben előkészített, 1848-ban kivívott jogállami alapok ellenében tisztán empirikus, elmélet nélküli reactióra késztettek. A következményeiben teljesen át nem értett intézmény, mint idegen ültetmény, nem verhetett eléggé mély gyökereket, hogy annak következetes és teljes kifejlődése meg ne akadályoztathassák. És ily esetben nem a felvilágosítás kötelességét, hanem az inconsequentia jogát merítik a közvélemény gyengeségéből azok, kik előtt az impérium ,ma is dominium: ius utendi et abutendi. Az 1869-iki többség nem látta át teljesen a dolgok összefüggését, midőn nem merte a modern iustitiától válhatlan modern administratiót is szervezni, hanem concessiót tett azoknak, kik a nemzeties intézmények sánczaiban mint Faust lemurjai tényleg csak az egységes magyar culturállam sírját ássák. Mert a szabadság és jog intézményei csak együtt, teljesen és következetesen alkotva és alkalmazva, hozzák a várt gyümölcsöket; e biztosíték hiányában azonban erőtlenek a reactió hatalmával szemben. Alig húnyt el a közértelmiség nagy vezére, Deák Ferencz, és az osztályos örökösök gyengesége, habozása már elejtette a drága vívmányt és túltengésre segité a meghaladott rendi állam alapintézményét, a megyei érdek szempontját. A megye, a vis inertiae-re épült, nemzetietlen foederativ állam mikrokosmusa, állam az államban, mely országos politika nagyzásával a jó közigazgatást csak gátolta, nem biztosította; a megye, azon ősalkotmány bástyája, mely a nemesi várnauralom eszköze és refugiuma volt; a megye, a frank-germán hadszervezet intézménye, ez legyen azon nemzeti alap, mely amodem