Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Neumann Ármin: Az életbiztosítás lényege és jogi természete [3., 1881]

nem más mint egy kölcsönigéret, mely folyton, azaz évről - évre valóságos kölcsönné átalakul.

M. P. Hekbault (Traité des assurances sur la vie No 54) Sénés nézetéhez közeledik, csakhogy a biztosítási szerződést tartja a fő, az elhelyezési szerződést a másodrendű szerződésnek. A szerződés keletkezési alapja a biztosítás, a biztosított első sorban biztosítva akar lenni az iránt, hogy a kérdéses élet megszűnése esetén a biztosított összeget megkapta. Her- bault a díjtartalék növekedésére nézve ugyanazon tévnezetben van mint Malsz, valamint ő is Malsz szerint a veszélyt, mely ellen a biztosítás vétetik, abban látja, hogy a biztosított a mathematikai közép-élettartam beállta előtt halhat meg.

Adolfo Sacerdoti paduai jogtanár szerint (II constatto d'assicurazione И. к. II. r.) azt tartja, hogy az uralkodó nézet az életbiztosításban vegyes szerződést lát; egy kölcsönt, melynek lejárati ideje határozatlan, és e mellett egy aleatorikus megállapodás ; szerinte az életbiztosítás egy oly szerződés, melyből kártérítési követelést bizonyos körülmények közt leszármaztatni lehet. Sacerdoti összes deductióit követve, azon eredményhez j utunk, hogy az életbiztosításban egy sui generis-féle biztosítási szerződést lát.

Az angol jogtudós Bunyói; The life assurance czímű értekezésének 3-ik, 5-ik és liü-ik számában III. György többször említett 1774-iki statútumából kiindulva azon eredményhez jut, hogy az életbiztosításnál szintén szükséges az érdek fenforgása; ezen érdek azonban, habár fenforgásának időpontjára nézve a szerződéskötés idejét elégségesnek tartja, csak pénzbeli lehet; a család és a szeretet kötelékeit elégtelennek tartja, mégis kivételnek helyt enged a nőnek férje életére való biztosításánál, ellenben a férjnek a neje életére nézve biztosítható érdeket nem tulajdonít; föltűnő azonban, hogy Bunyou a pénzbeli erdek követelményének daczára az életbiztosítást kártalanítási szerződésnek nem tekinti.

B. Parke a biztosítási szerződésben oly egyezményt lát, melynek tárgyát bizonyos pénzösszegnek halál esetére eszköz- lendő kifizetése képezi, melynek tehát ennélfogva egy élethossziglan meghatározott annuitás elhelyezése a czélja. Ezen annuitás magassága kezdetben a valószínű élettartam alapján