Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-06-12 / 24. szám
1921 Junius 12. Az érzelmi jelenségek Az érzetek színezete Az emberek egyéni disposititóját az érzések dolgában az emberek vérmérsékletének, temperamentumának szokás nevezni. A négy vérméséklet megkülönböztetése, amely Galenostól, a görög orvostól (131—201) származik, még im!a is fenntartható mint eléggé megfelelő. E négy vérmérséklet: a sanguinikus, a melancholikus, a cholerikus és a phlegmatikus. A sanguinikus és phlegmatikus gyengébben kitörő érzelmek felé hajlik, a melancholikus és cholerikus erősebbek felé. Gyorsan változnak az érzések a sanguinikusnál és a cholerikusnál, lassan a melanchoLikusnál és a phlegmatikusnál. A cholerikus és melancholikus inkább a fájdalmas érzések iránt van disponálva, mig a sanguinikus és phlegmatikus inkább a kellemes érzések iránt. A sanguinikus és cholerikus inkább a jelesben él, a melancholikus és phlegmatikus a múltban. Függ az érzés az egyén lelkiállapotától is; egy érzet, amely egy alkalommal kellemes érzést keltett, kelthet más alkalommal kellemetlen érzést. — Az érzetet megelőző másik érzet is befolyással van az érzet színezetére. Az itt közreműködő tényezők nagy száma miatt mindenkorra érvényes szabályok nem adhatók; a szabályok csak nagyon általános érvényűek: igy általánosságban mondható csak, hogy közepes erősségű érzetek kellemesek, tulerősek fájdalmasak. Hatással van az érzet színezetére az érzet tartama is; ami eleinte kellemes érzést keltett, hosszabb idő után elveszítheti e színezetét; az eleinte kellemetlen érzés idővel kevésbbé kellemetlen, sőt kedvessé is lehet. Azon érzéseket, amelyeket itt érintettünk, szokás érzéki érzéseknek nevezni; ezekkel az érzésekkel szemben azok az érzések, melyek a magasabb értelmi tüneményekkel, a képekekel, fogalmakkal kapcsolatban keletkeznek, magasabbrendü érzések vagy-érzelmek nevével jelezhetők. A magasabbrendü érzések. Az ezen néven összefoglalt érzések osztályozása az érzések sokfélesége folytán rendkívül nehéz. Az érzések osztályozásában a tudósok között egyetértés nincs. Az alantiakban adott osztályozás szerint az első csoportba vesszük azon érzéseket, amelyek az egyén önfenntartásával vannak kapcsolatban; ezek az egoistikus érzések. — Legközelebb állanak ezekhez azon érzések, amelyek összefüggnek embertásaink jólétével és bajaival; ezek a sympathia és az ehhez hasonló érzelmek. — Legmagasabb fokon állanak azon érzelmek, amelyek az egész emberi nem jólétével függenek össze; ezek az erkölcsi és az ezekhez legközelebb álló, a vallásos érzelmek. Az értelmi munkával kapcsolatban keletkezett érzelmek az intellektuális érzelmek. Végül az aesthetikai érzelmek, amelyeket bennünk a szép, a rut, a fenséges, a komikus keltenek. így tehát az érzések csoportositása a következő: 1. Testi vagy érzéki érzések. 2. Magasabb érzések, még pedig: a) egoistikus érzések, b) sympathia és hasonlók, c) szükebb értelemben vett magasabb érzelmek t. 1. a) erkölcsi és vallásos érzelmek, c) aesthetikai érzelmek, b) intellektuális érzelmek, Az önző (egoistikus) érzelmek. Ha mi egy tárgyat vagy egy eseményt életünk fenntartására nézve károsnak ismertünk meg, az bennünk a kellemetlenség érzését kelti. — Ha ismét egy tárgyat vagy eseményt az életfenntartásukra nézve kedvezőnek ismertünk fel, az életfenntartásukra nézve kedvezőnek ismertünk fel, az bennünk a kellemeség, a jólesé? érzését kelti. — Megjegyzendő, hogy itt nem a tényleges káros-ság vagy kedvező-ség van döntő hatással, hanem a látszólagos, a vélt hatás. Az ilyen módon létrejött érzések rendkívül sokfélék aszerint, amint a tárgy vagy esemény által előidézett hatás erős vagy gyenge, tényleges vagy lehető. Az érzés több fokozatát tapasztaljuk a káros hatású tárgyakkal és eseményekkel kapcsolatban, mint a kedvező hatásuakkal. Azon érzések közül, amelyek e csoportba tartoznak, felemlítünk egynéhányat. A rettegés, amely elfog bennünket, ha valami, ami árthat nekünk, lesújtó hatással van reánk. — Ha nem érzünk elég erőt magunkban arra. hogy azt, ami bennünk KART TEHET, legyőzzük, lemondunk az ellenállásról, a körülményekbe beletörődünk (resignatio.) — Ha legyőzzük retteget ellenfelünket, győzelmünkre büszkék vagyunk, diadalunkban felemelő tudatunk van. — Legyőzve kétségbe esünk. A rettegésnél kisebb fokú a félelem. A kárttevő körülménnyel való szembeszálláshoz bátorság kell. Ha ellenálláshoz erőnk nincs, megadással türjük a legyőzetést. Hosszabb ideig ható félelem alatt nyomott hangulatban vagyunk. Körülbelül egyenlő erős ellenséggel szemben gyűlöletet érzünk. Ha ellenállásra ingerel, harag fog el minket. Ha sértés esetén a harag kielégítésére alkalom nincs, bosszút érzünk. Győzelem esetén örömünk van, ellenkezőleg megalázkodunk. Csekély jelentőségű ellenféllel szemben érezzük fölényünket, ellenfelünket lenézzük, esetleg gúnnyal illetjük. CSAK EGY DOLLÁRT FIZET HETENKÉNT, * Ha HBRRMAN ZENECSARNOKÁBAN választja a BESZÉLŐGÉPÉT és HANGLEMEZEIT. ZONGORÁK KÖNNYŰ RÉSZLETFIZETÉSRE . HERRMAN ARTHUR ZENECSARNOKA First Ave. és 67. utca sarok, New York City. KÖZJEGYZŐI ÉS PÉNZKÜLDÉSI IRODA — 13 —