Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-06-12 / 24. szám
Előre Képes Folyóirat Nőrablás A házasságkötésnek kezdetleges művelődési fokon egyik igen elterjedt módja a nőrablás és a világ legkülönbözőbb részeiben élő népek házassági szertartásaiban oly szokások nyomait ismerhetjük fel, a melyek egykori nőrablásra utalnak vissza. Kétséges azonban, vájjon a házassági szertartások között oly gyakori jelképes nőra b 1 á s mindenkor valóságos rablásnak maradvány a-e , vagyis hogy a nő mindezen esetekben nemcsak saját, hanem egyszersmind szüleinek akarata ellenére vétetett-e nőül. Spencer arra utal, hogy a rablás formája a nőnek olykor igazi, olykor pedig csak tettetett ellenállásából is magyarázható s ez a feltevés nincsen megdöntve. McLennan azt tartja, hogy a pörablás az exogámia uralmára vezethető vissza. Vannak azonban törzsek, amelyeknél a házasság megkötésének módja a rablás, de amelyek egyáltalán nem exogámok s viszont nem minden exogám népnél találjuk meg a nőrablást vagy annak maradványait. Westermarck nagyon valószínűnek találja, hogy a nőrablás szokása egyrészt abból az erős ellenszenvből ered, amely szűk körben mozgó kölcsönös házasságokkal szemben áll fenn és amely, miként láttuk, endogám népeknél is megvan; másrészt pedig azoknak a nehézségeknek következménye, amelyekkel a vadaknál a nő megszerzése egybe van kötve, minthogy a nő békés megszerzése rendszerint azt tételezi fel, hogy a férj kárpótlást nyújtson az asszony családjának az okozott veszteségért. A nőrablás rendszerint a társadalmi fejlődésnek azon fokán áll be, amidőn a családi kötelékek már megerősödnek, az emberek közeli rokonság által egybekötött apró csoportokban élnek, de a cserekereskedés még nem fejlődött ki. E szokás általános uralma könnyen megmagyarázható a vérfertőzéstől való iszonyodásból és abból a tényből, hogy a kezdetleges családok és törzsek állandóan hadilábon állanak. Miként azonban lehetetlen azt hinni, hogy volt volna idő, amikor nem voltak volna barátságos érintkezések egyes családok közt, amelyeknek egymásba házasodniok is szabad volt, épp úgy ne mszabad feltenni azt sem, hogy a rablás valaha kizárólagos módja volt volna a házasságkötésnek, ha mindjárt annak rendszerinti módja lehetett is. Sőt több exogám népnél felleljük azt a szokást is, hogy a férj felesége családjának házába költözik. # * A nörablás szokása azonban nagyban és egészben a múlté. A legtöbb civilizálatlan népnél a férjnek valami módon kárpótlást kell nyújtania menyaszszonyáért. A nőrablás után a nővétel következett. A nővételnek legegyszerűbb módja, a feleségért más nőt adni cserébe. Sokkal elterjedtebb szokás azonban a nőt a nő családjának teljesített szolgálatok révén szerezni meg. A férfi egy bizonyos időt a nő családjánál tölt s ezen idő alatt szolgamunkát végez. Ez a szokás, amellyel a zsidó hagyomány ismertetett meg minket, Amerika, Afrika és Ázsia civilizálatlan fajainál nagyon általánosan el van terjedve. Sok esetben csak azok dolgoznak meg a nőért, akiket szegénységük gátol meg abban, hogy vétel utján szerezzenek aszszonyt, sokszor azonban a gazdagság sem szabadíthatja meg a vőlegényt ettől a szolgaságtól. Sok helyt először le kellett szolgálnia a kikötött időt, mielőtt a leányt nőül vehetné, másutt a leányt előre megkapja. Hogy a nővétel későbbi fejlemény, mint a nörablás, világosan kitűnik abból, hogy a nőrablás igen gyakran jelképesen fordul elő ott, ahol a nővétel tényleges gyakorlatban van. Felolvasztás véerett leszedték az orosz császári sast. By Courtesy > of Soviet Russia — 8 —
