Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
Előre Képes Folyóirat A társastudomány lélektani iskolája A szociológia megalapítója, akitől a tudomány elnevezése is származik, Comte Ágoston (1798—1857) francia filozófus volt. Előtte ugyan már Concordet, Cabanis és St. Simon is foglalkoztak társadalmi kérdésekkel; Verulami Bacon pedig már fejtegette, hogy a természettudományi módszert az államtudományokra is alkalmazni kellene: tényleg azonban mégis csak Comte volt az első, aki az emberi társadalom életét felölelő pozitív fejlődési törvényt keresete s e munkája közben a természettudományi módszert alkalmazta a társadalmi jelenségekre. Szerinte a társadalom fejlődésének, a társadalmi dinamikának elsőrendű tényezője a szellemi fejlődés; másodranguak: a hiányérzet, a halál és a népesség szaporodása. Minden társadalmi rend bizonyos alapvető eszmék rendszerén nyugszik s az emberiség történetében mindig az értelem volt a vezérlő elem. A társadal-' mi rend a civilizáció függvénye, a civilizáció pedig az emberi gondolkodás nyomában halad. Miután a társadalmi rend fizikai törvényszerűséget követ, a szociológia feladata csupán a civilizáció állapotának megfelelő rend megtalálásában áll. A fejlődési folyamat egyetlen lépcsőfokát sem ugorhatjuk át és egyetlen retrográd lépést sem tehetünk. Ezért volt tökéletlen s teljesen eredménytelen II. József kísérlete, hogy országait előbbre vigye, mint amennyire ezek akkori állapota engedte és ezért szenvedett Egyedülvalóság — BERDE MÁRIA — Oly mélyen érzem, mily egyedül állok, Mint fa, amelynek nem találni mását Ki túlnőve az erdőn többi társát: Fejét kétszerte magasra emelte. És szerte Átnézheti a törpe fákat, mindet. Fejük fölött ujjongva eltekinthet, Távol csak néki megnyíló határok. A messziség finom ködén ha áthat, Ott kincses, titkos városokba láthat, Mig többi társa lopva őt csodálja, í) az erdő királya, koronája. ■— De nem borult le féltve egy se rája, Világa más: a messziség, az álmok. Oly mélyen érzem, mily egyedül állok. .. hajótörést Napóleonnak az a törekvése, hogy Franciaországot a feudális rezsim felé terelje vissza. A fejlődés üteme változhatik, de iránya és az egyes lépcsőfokok nem kerülhetők meg. A lángész és a tudomány minden korban észreveszi, hogy a civilizáció állapotának mely változások felelnek meg; e változások előmozdítása gyorsíthatja, azok akadályozása pedig lassíthatja a fejlődést. Comte rendszerének alapvető tévedése abban a felfogasban van, hogy a társadalmi rend az emberek bizonyos eszméin, véleményein és gondolkodásán nyugszik. E felfogásnak kritikáját az organikus iskola mutatja ki. Mindenekelőtt az az ellenvetés merült fel, hogy a társadalom nem egyes, izolált egyénekből all, hanem az összességeknek külön, önálló leiki jelenségeik vannak, amelyek az öszszességet alkotó egyének pszichéjétől különböző valamik, nem azok egyszerű sommázatai, hanem uj eredmények, amelyeknek csak tényezői az egyesek. Más szóval: a részek összege itt nem egyenlő az egésszel; emez több, mint amazok együttvéve. Az egyéni lélek és a tömeglélek egészen más valami. A lélektani értelemben vett tömegnek legszembetűnőbb vonása az, hogy bárminők legyenek is benne az egyes emberek; akár hasonló vagy különböző legyen is az életmódjuk, foglalkozásuk, jellemük és értelmiségük, azáltal, hogy tömeggé alakultak, bizonyos fajta lelki közösség, egység, kollektiv lélek keletkezett bennük, amely őket egyéni szokásuktól teljesen eltérő gondolkodásra, érzésre, cselekedetre ragadja. A lélektani tömeg csak ideiglenes jelenség, de valóságos realitás, mert a tömeg képes gyilkosságra, gyújtogatásra és mindenfajta bűnre épen úgy, mint a legmagasabb jóság, az önfeláldozás, az érdeknélküliség cselekedeteire, amelyekre a tömeget alkotó egyes személyek nem volnának képesek. A történelem hemzseg olyan példáktól, amelyekben a tömeg hősies bátorsággal mészároltatta le magát olyan eszmékért és szavakért, amelyeket a tömegben résztvevő egyesek alig értettek meg. A lélektani szociológia módszere és eredményei iránt tehát nagy bizalmatlenség ébredt fel. A kritika arra hivatkozott, hogy az objektiv törvényszerűség helyét az ember tudása, akarata és szándéka foglalta abban el. Hivatkoztak arra is, hogy ha csakugyan a lelki tényezők adnák a társadalom alapját, a lelki erő minden növekedése magasabb fokú életformát hozott volna létre, aminek ellenkezőjére sok történelmi bizonyítékunk van (az ókori görög és római élet, a zsidók mai szétszóródottsága, stb.). A legélesebb szembehelyezkedés azonban az organikus iskola részéről érte a lélektani szociológiát. Herbert Spencer angol filozófus (1820—1903), aki egész életét a világegyetemre kiterjedő fejlődéstörvény kutatásának szentelte s a társadalomra vonatkozó vizsgálatainak eredményét abban a jelmondatban fejezte ki, hogy a társadalom nem gyártmány (emberi csinálmány), hanem organizmus és fejlődésnek az eredménye. Gondos részletezéssel kimutatja azt az alapvető különbséget is, hogy az állati testben csak egy speciális szövet van érzésre képesitve, a társadalomnak azonban minden tagja fel van ru házva érzéssel. Az egyéni szervezetnek továbbá megvan az együttes öntudata, de a társadalomnak, mint egésznek, sem együttes érzése, sem együttes öntudata nincsen. Az özvegy — KEMÉNY SIMON — Két fényes pej ló huzza az ekét, Fakó tarló sötét bele kifordul; Az őszi nap ezüstszin selymet ont, Oly fakó-kék és lágy a horizont, A nap tünó'dve épp lejtőre fordul. Távol hegyek még daltól hangosak, Beteg párákból fátylat szó' az alkony, A sok szó'lló'prés vörös mustot ont; Úgy vérzik el a nyár, a vén bolond, Mint egy megölt, hatalmas szőke asszony. Már jő a dér és érik a kökény, A kopasz fákon varjak feketéinek; Mint jégeső: hull szememből a könny, Elhagyott szép hitvesem: a közöny, Jaj végem van, megint élek, remélek. — 8 —
