Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
1921. Május 29. A nemi közösség tana Ha abból indulunk ki, hogy a házasság szükségszerű követelmény bizonyos fajok fenntartására nézve s hogy nevezetesen a magasabbrendü majomfajoknál utódaik csekély számával s a hosszú ideig tartó gyermekkorral . áll összefüggésben, akkor valószínűnek kell tartanunk azt is, hogy az ősembernél a különböző nemek hasonló okokból a gyermek születése utáni időig együtt maradtak. Amidőn pedig tisztán a vadászatból éltek az emberek, amely mindenütt a férfiak dolga, még szükségesebbé v,ált a férfi közreműködése .a gyermek felnevelésénél. Egy család, a mely csak anyából és gyermekből állott volna, rendszerint elpusztult volna. E föltevéssel szemben azt lehetne felhozni, hogy a gyermekről még jobban gondoskodva volna, ha a kezdetleges törzs összes férfiai gondoskodnának a törzs összes gyermekeiről. S a nemi közösség elméletének hívei állítják is, hogy ez tényleg igy is történt volna. Szerintük a törzs az emberi nem elsődleges társadalmi egysége, a család csak másodlagos egység, amely később fejlődik. Ellene szól azonban e tannak, hogy a ma élő kezdetleges törzsek közt sehol sem találunk olyat, amely összes tagjainak gyermekeit közösen a magáénak tekintené és eltartásukról gondoskodnék. Ellenben a szülőkből és gyermekekből és olykor ezek legközelebbi les^ármazóiból álló család minden élő fajnál általánosan előforduló intézmény. A család elsődleges volta mellett szól ez a körülmény is, hogy az emberhez legközelebb álló majomfajok egyike sem alkot csordát, hanem valamennyien szülőkből és utódokból álló családot alkotnak. Az a kérdés különben, hogy valamely faj csordában él-e vagy sem, táplálékának szerzése módjától függ. A legkezdetlegesebb emberekre pedig már e szempontból ugyanazért kizártnak kell tekintenünk a törzsben való élést, amiért a magasabbrendü majmokra vagy a nagy ragadozóra nézve s lehetetlenség volna nagyobb csoportokat alkotni S éppen a legalantosabb fajokhoz tartozó népeknél mai napig is azt látjuk, hogy inkább elszórt családokban, semmint törzsekben élnek. (Veddák, tüzföldiek, nyugatausztráliaiak, busmanok.) Minden valószínűség szerint tehát az emberiség fejlődésében sohasem volt olyan stádium, amelyben a házasság intézménye fenn ne állott volna s amelyben nem az atya lett volna a család oltalmazója és fenntartója. Az emberi házasság, úgy látszik, már valamely a majmokhoz hasonló ősök öröksége. A legtöbb szociológus azonban ezen Westermarcktól kifejtett nézettel szemben azt vallja, hogy kezdetben legalább is ugyanegy törzs egyénei között nemi közösség állott fenn. Ez a tan két forrásból meríti bizonyítékait. Első sorban is némely régibb iró s újabb utazó adataira támaszkodik, amelyek szerint ilyen teljes kötetlen nemi élet csakugyan tényleg léteznék bizonyos vad népeknél; másodsorban pedig több a házasságra vonatkozó sajátságos szokást, amely primitiv népeknél divik, csak úgy tudnak ezen irók megmagyarázni, hogy egy oly korszak maradványainak tekintik őket, amelyben még nem állott volna fenn házasság. Ami az első sorban említett adatokat illeti, ezek, mint Westermarck kimutatta, annyira ingadozók és ellentmondók, s a legtöbb esetben oly nyilvánvalóan tévesek, hogy ezekre más, megbízhatóbb adataink ellenére nem szabad elméletet építenünk. De még ha csakugyan tény volna is, hogy egynémely alacsony fokon álló népnél a nemi élet egészen korlátlanul # folyik, tévedés volna azt állítani, hogy ezek az elszórt esetek az emberi társadalom fejlődésének egv stádiumát képeznék, amelyen az emberiség egésze keresztül ment volna. Ez a következtetés már csak azért is téves volna, mert az illető népek, amelyek állítólag ilyen korlátlan nemi életet folytatnának, nem éppen mindig a legalsóbb rendüekből kerülnek ki, mig ezzel szemben számos, sokkal alantosabb fokon álló népnél az erkölcsösségnek, a nemi életet korlátozó szabályok betartásának teljes szigorúságát látjuk. Főként nem szabad a nemi közösséget a nemi életnek a házasságot megelőző szabadságával öszszetéveszteni. Még sokkal önkényesebb a primitiv házassági jog némely sajátságos tüneményeinek egy korábban fennállott nemi közösség maradványaiként való felfogása. Hogy a vőlegény menyasszonyát némely vad népnél előbb barátjának vagy az egész törzsnek engedi át a lakodalmas orgiák alkalmával, az sokkal valószínűbben az illető népek vendégszeretetének egy borzalmas esete, semmint váltságdíj a házasság által a közösségből kiragadott nőért. Hiszen ismeretes, hogy a nő átengedése rendes kiegészítő része a primitiv vendéglátásnak. S ilyen körülmények közt a törzsfőnök, főpap, sőt még igen kései időkben a földesur által gyakorolt jus primae noctis sokkal egyszerűbben, mint a tisztelet jele vágy mint egyszerű hatalmi tény lelheti magyarázatát, semmint maradvány a nemi közösség korából. A kezdetleges nemi közösség ellen szóló legerősebb bizonyiték azonban az embernek s a többi emlősnek féltékenysége. Már Darwin is megjegyzi, hogy azok után, amiket a him-négylábuak féltékenységéről tudunk, alig tehető fel, hogy az emberek tt. n. természetes állapotában teljes nemi korlátlanság uralkodott volna. Szerinte is az a legvalószínűbb nézet, hogy az emberek kezdetben apró közösségekben éltek: minden egyes férfi egy vagy, ha erős és ügyes volt, több nővel, akiket minden más férfival szemben féltékenyen őrzött. Már a legprimitivebb törzsöknél is igen általánosan csakugyan a férfiak nagy féltékenységével találkoznak. Természetesen nem lehetetlen, hogy a nemi érintkezés egyik-másik népnél csaknem korlátlan volt, arra azonban nincsen semminemű alapunk, hogy a nemi közösséget az emberi társadalom történelmében egy általános fejlődési stádiumnak tekintsük, amelyen az emberiségnek keresztül kellett volna mennie.---------o---------Ha egy asszony újra férjhez megy, azért teszi, mert az első férjét gyűlölte. Ha egy férfi újra nősül, azért teszi, mert az első feleségét imádta. Az aszszonyok szerencsét próbálnak, a férfiak kockára teszik szerencséjüket. WILDE — 5
