Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-22 / 21. szám
Vérzések csillapításáról Ha valakit sebesülés ér, akkor annak a laste belsejében vagy a külső részeken zuzódás, ficamodás, rándulás, csonttörés, esetleg nyílt seb lehet a látható jele. A fedett sebesüléseknél — amelyek a test belsejében vannak — megesik, hogy nagyobb ér sérül meg, mégis a kiömlő vérnek útját állja a felette levő ép bőr. A nyílt sebnél azonban a megsérült érből akadálytalanul ömlik a vér. A vérzés minden esetben gyengiti az ember szervezetét, tehát arra kell törekedni, hogy minél hamarább elállitsák. Az ember testének egy tizenötödrészét teszi ki a vér, tehát 60-65 kilogram súlyú ember testében a vér öszszes súlya 4 kilogram. Ha a vérmennyiség negyedrészét — körülbelül egy kilogram vért — elveszt valaki, akkor ez a vérveszteség már az életét veszélyezteti. Azonban a legnagyobb nyílt sebnél is percek kellenek arra, hogy ilyen nagymennyiségű vér ömöljék ki, a sérült emberen tehát idejében segíthetnek. A vérzésnek többféle módja van. A legenyhébb a vérszivárgás. Az ilyen vérzést egyszerű, laza kötéssel el lehet állítani. A fedőkötés csillapítja a vércsepegést is. Ha azonban a vér a sebből csurog, vagy éppen sugárban ömlik, akkor erős nyomással szokták a vérző eret elzárni. A megsérült testrész fölé ilyenkor úgynevezett “nyomókötést” alkalmaznak. Ez a kötés többféle lehet. Ha a sérült ütőér csont felett — például a koponyán, állkapcson) halad, akkor a tiszta kötőszert kemény gomolyaggá alakítják, rányomják a vérző helyre és pólyával szorosan átkötik. Ilyen kötést alkalmaznak az ember törzsén és karján, lábán is. A karon és a lábszáron a szoros pólyázást mindig a szívtől legtávolabb eső részén kezdik. Ennek az a célja, hogy a végtaginak a seben alul levő részéből kiszorítsák a vért. Mikor a pólyázás a seben levő nyomókötésen túl halad, akkor már nem kell olyan szorosan kötözni, hogy a seb és a szív között a vér áramlása szabadabb legyen. Megesik természetesen, hogy a kötés alkalmazásával nem tudják a vérzést elállitani, vagy pedig a megsérült ember már nagyon elgyengült a sok vérveszteség miatt. Ilyenkor a karnak vagy lábjiak a vérzését rögtönösen el kell állítani. Ennek az a biztos módja, hogy a seb felett — vagyis a seb és a szív között — elszoritják a kart vagy a lábszárat. Az elszoritást “gumipólyával” végzik. A gumipólya 5 méter hosszú és 6 centiméter széles szövött szalag és a gyakorlatban erre a célra legjobban bevált. Ha azonban gumipólya nincs kéznél, akkor a leszorításra vászonpólyát, flanelt vagy más tiszta kötőszert is lehet használni. A karnak vagy a lábszárnak ezt az elszoritását olyan erősen kell végezni, hogy a vérzés teljesen és rögtön elálljon. Hosszú ideig azonban ilyen szorosan lekötött állapotban az ember keze vagy lába nem maradhat, tehát a sérültet minél hamarabb orvoshoz kell vinni. Ha ugyanis a végtag két óránál hosszabb ideig marad elszoritott állapotban, akkor a vérkeringés szünetelése miatt elhal. Gyakran előfordul, hogy valamely baleset miatt megsérül az ember és olyan helyen van veszedelmes vérzése, ahol sem nyomókötést, sem elszoritást nem lehet alkalmazni. A nyakon vagy a torokban például kötéssel és elszoritással nem férhetnek a sebhez, ilyenkor mullgyapotból kemény golyót sodornak és azt szorosan és erővel nyomják a sebre. Ezzel a vér-I PENZKÜLDÉS MAGYARORSZÁGRA és az elszakadt részekbe a legolcsóbb napi árfolyam mellett. Kérjen tőlem pénzküldési árjegyzéket s győződjék meg rőla. Magyarországon Jugoszláviában és Csehoszlovákiában KÉSZPÉNZ DOLLÁROKAT Is kifizetek. Postai és távirati pénzküldés Hajójegyek minden vonalra eredeti árakon. — Dollár-betétjét megőrzőm s azért 4 % kamatot fizetek EMIL KISS "k BANKER tea 133 SECOND AVE rkán NEW YORK í keringést ott megállítják addig, mig az orvos megérkezik. A vérzés csillapításának ezt a módját “tamponálásnak” hívják. Mivel az összesodort és kézbevett mullgyapottal a seb könynyen fertőződik, ezt a módszert csak végső esetben szabad alkalmazni. Erős vérzés támadhat az orrban is. Ilyenkor tiz percig két oldalról alaposan két ujjal össze kell nyomni az orrot. Ha a vérzés erre nem szűnik meg, akkor az orrnyilásba összesodort mullt tesznek. Ez el szokta állítani a vérzést. De viszont megtörténik, hogy a vér az orrból a szájba csurog. Ennek megakadályozására az orvos az orrüreget hátulról a garat felől is be szokta tömni. Régi rossz szokás, hogy a vérző sebekre úgynevezett összehúzó szereket alkalmaznak. Azt hiszik, hogy a sebet összehúzzák és ezzel a vérzést elállitják. így például az arnikát — “árnyékát” — szokták a sebre tenni, pedig ez nagyobb vérzést sohasem állít el. A kisebb vérzés csillapítására pedig * sokkal biztosabb módszer az egyszerű kötés alkalmazása. Az ilyen szerek amellett össze is égethetik a sebet és megakadályozzák a gyorsabb gyógyulást, vagy még nagyobb kárt okozhatnak. Az orvos munkáját is zavarják ezek a szerek. Az orvos ugyanis az ütőér vérzését úgy szokta megszüntetni, hogy felkeresi a sebben az átmetszett ütőeret, befogja a csip tetőfogóval és fonállal beköti. Az arnikával és márféle étető szerekkel beszenynyezett sebben azonban nehéz megkülönböztetni az eret az idegtől és az inaktól, tehát az orvos csak műtét árán tudja a vérzést elállitani. Minden vérzés gyengiti az embert, és gyakran ájulást is okoz. Ha a sebesült az ájulásból nehezen tér magához, akkor a testét kell felmelegiteni. Téli időben a sok vérveszteség miatt elájult betegre takarókat raknak, a lába és a törzse mellé pedig meleg vízzel megtöltött és ruhába csavart palackokat helyeznek. Időnként kisebb adagokban teát, feketekávét vagy pedig vizet adnak neki, de mindig csak keveset, mert különben kihányja. A hatás nemsokára mutatkozik, a beteg eszmélni kezd és magához tér.
