Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)
1920-10-10 / 40. szám
rrr ^ H oooocxx)00cooooooooo<yyyyy^oo(xx^yyyooooooooooooooooooooooooooo<xoooQOOOOOOOOoooooooo Cu.-^ MEGJEGYZÉSEK l OOOOOOOOOOCOOOOOC)C)C)OOCOOOC>C)OOOOOOOOOOOOCKDC<XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3CK3<XXXXXXXXXXXX) Megnézem a 'kis kópertát, amelybe naponta becsusztatom a tollhegyre való dolgokat. Nézem, mi is gyűlt össze a múlt hétről, amit érdemes napirendre venni. Régebben, amikor még én is azt hittem, hogy amíit én látok és megértek valamiben, azt más is úgy látja és megérti — meglehetős szines sztorit írtam volna pl. arról az “eseményről,” hogy egy ló “éhségsztrájkot” kezdett. Ma már azonban tudom, hogy sokan, nagyon sokan nem látják és nem értik meg azt, amit én meglátok és megértek egy-egy kis hirfoszlányban vagy egy odavetett glosszában. Te'hát nem “színezem” a dolgot, hanem megmondom kertelés nélkül a véleményemet. Ki-ki magáévá teheti vagy elvetheti és ha tetszik neki, hát bejelentheti ellenvéleményét. Arról van szó, hogy egy “The Elf” nevű versenyparipa, “akit” egy Walter Winaus nevű amerikai urlovas lovagolt, gazdája hirtelen halálát úgy a szivére vette (a nemes paripának épen olyan nemesen érző szive van, mint Rockefellernek, aki egy hordárnak kvódert ad a csomag leemeléséért), hogy nem akart enni. Formálisan éhségsztrájkba lépett. De nemcsak _az evést tagadta meg, hanem a barátságot is. Rúgott mint a ballerina és vékony, telivér lábaitól rettegett a jokevnépség. Erre az éhségsztrájkra és direkt akcióra az ösztökélte a paripát, hogy gazdája mindig finom cukorkákkal traktálta és úgy beszélt hozzá, mintha kedvese lett volna. A jokey és ló közt szolidáris viszony volt és a versenyen a ló mindig győzött. Winaus meghalt és a paripa makacs lett, mert a meleg barátság forrása bedugult előtte. Uj gazdája a renitens állatot sötét zárkába tette, hogy megtörje. Nem szól róla a hír, hogy sikerült-e ? A megjegyzésem ez: Emberek, akiket a kemény élet egymásra utal és a kiket a hatalom urai bizony nem etetnek cukorkákkal, akikkel nem diskurálnak meleg barátsággal a hajcsárok és akiket bizony éles sarkantyúba fog a burzsoa lovas — nem szolidárisak, nem védik magukat és tűrik a rúgást, a sötét zárkát és nem kezdenek harcot a gyomruk rovására. Eltűnődöm, vájjon ezek az emberek hogyan osztályozhatók a nemes paripával összehasonlítva? Dr. Vanderbergh, a hosszas távoliét után Középafrikából visszatért kutató közli, hogy uj hegyi népfajt fedezett fel, amely csak alig különbözik a majmoktól. Ennek a fajnak felnőtt emberei átlag 134 centiméter magasak és bámulatos fürgeséggel mászkálnak az őserdő fáin. Furcsa dolog, tehát vannak még olyan boldog emberek, akik nem élték át a gondolkodó fajt meggyalázó 5 éves |*vvv MAGYAR KÉZIMUNKA ÜZLET NAGYBANI ÉS KICSINYBEN! ELADÁS 4* T + ! 4* I Van szerencsém értesíteni az elv- és munkástársnőket, hogy 14 NAPIG TARTÓ 4. KIÁRUSÍTÁST rendezek, amelyet senki se mulasszon el, mert ilyen alkalom ritkán ❖ kínálkozik. — A legjobb minőségű sweater harasztok, s D. M. C., O N. T. és Royal X Society h.‘ /goló és stikkelő pamutok beszerzésére. ¥ B. SZÚNYOG I 1278 First Avenue, 68-ik és 69-ik utcák között New York City. írj Az Előrére hivatkozók vásárlásából 5% az Előre javára megy. h borzalmas mészárlást? Hát vannak még ezen a bolygón ilyen emberek? Szinte hihetetlen. De az ég szerelmére, — mondom — miért megy Középafrikába Dr. Vanderbergh “majom-embert,” keresni? Ezt az embertípust megtalálhatja most Horthyországban kifejlett példányokban, egy bizonyos fajta “kultúra” közepette a kaszárnyákban, a nemzetgyűlésen, a szerkesztőségekben és a — legvégén — a kormányban. És — isten bocsá’ — találhat majmokat emberi mezben a Horthyék Tudományos Egyleteimén, Tudományos Akadémiáján és a Second Avenuen két szerkesztőségben. Az egvik a Berkóé, a másikat találja ki mindenki a maga fejéből, de megtiltom, hogy az orangután-ra gondoljon bárki is az illető “szerkesztő” orra miatt. Bűn a tisztességes orangutan-t megsérteni az összbhasonlitással. Egy angol csillagász jelenti, hogy egy uj harmadrangú csillagot fedezett fel valamlelyik csillagképben. A rossz időjárás lehetetlenné tette a német csillagvizsgáló állomásoknak és a 'berlini obszervatóriumnak a tüzetesebb megfigyelést. Nem is rossz vicc— ugyebár— hogy Berlinben “rossz idők” járnak és azt a csillagot, amelyet az angol már felfedezett, a német többségi szocialisták képtelenek megfigyelni. Bizony-bizony nagy kár, hogy a német tömegek nem látnak jobban és teleszkóppal kerestetik a “csillagot”, holott ott ragyog az már két éve Szovjetoroszország felett és ott volt rövid ideig Magyarország felett is. Éberték rossz csillaglátók vagy teljesen vakok! — 6 — Azt olvasom: “És hogy egyik gyerek jön a másik után, az esetek nyomán bepil-
