Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)
1920-10-10 / 40. szám
(XXXXkDCOC)ÖOOOCXXXXDOOCkDOOOOCOCOOC<X) OCKyyDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOODOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXyjOOOOO lELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT m s Bueineis Manager: Harry H. Klein m a SUNDAY, OCTOBER io, 1920. Published weekly by the American-Hungarian Workers Federation, 33 First Street, New York, N. Y. Entered as a second class matter January 24, 1916 at the postoffice at New York, N. Y. under the act of March 4th, 1*79. VOL. V., ÉVFOLYAM No. 40. 00000000CO3000COC>0000CO30C000CKX)C>00CkD0000CKX>CkD00CXX300C0C0000OCOOOCKIXXXXXXXXXXXXXXIOOOOOOOOOOOOO m s SUBSCRIPTION RATES: For 1 year..............$1.00 For half Yel|r ....$1.60 For 1 Months .10 cento ffl BB proletárság rétegei és a tudomány Nincs ember, aki gondolkozni tud és aki nem látná azt az óriási átalakulást, melyen a mai emberiségnek át kell esnie. A kapitalizmus az utolsó évtizedek alatt oly világhatalommá nőtte ki magát, amelynek végzetes következményei előtt még saját osztályai is borzadva állanak. Oly osztályellentétek és gyűlölködések fakadtak nyomában, melyek az egész világot behálózzák a békétlenség és elkeseredettség szellemével. Igen gyakran verték az üllőt és mind nehezebbé lett a kalapács. Végre megunta az üllő a dolgot, nem akar többé üllő lenni! Valamikor másként volt! De nem mindig lesz igy, mert ez ellentétes volna a fejlődés törvényével. Egy időben, — az emberiség gyerekkorában — a természet szabad ege alatt éltek az emberek s táplálékuk a vadon tenyésző növények gyümölcse volt. Ez a vad ember azonban kezdett tagolt hangon beszélni. A fejlődés lassan haladt előre, — alig hagyva hátra maga után nyomot: csak a történelem kutatásai tárták föl, hogy mennyi fejlődési fokon mgnt keresztül az emberiség, mig mai szervezettségéhez ért. De nem minden egyes nép ment végig a fejlődés összes fázisán. Mig p.o. Ázsia és Európa népei már évezredekkel ezelőtt mint földmivelők bekapcsolódtak a fejlődésbe és gazdag történelemmel biró kulturnépekké fejlődtek, addig más földrészeken még ma is találunk vad és minden kultúrát nélkülöző néptörzseket. Ezeket a “vad” népeket csak a legutolsó évtizedek alatt kényszeritették, hogy a vad életmóddal szakítva, békességes földmivelőkké váljanak. Ha mégis megtörténik, hogy vonakodnak lakóhelyeiknek, egyébknt földmivelésre alkalmas földjét megművelni, akkor a kulturember könyörtelenül elűzi s a pusztulásba kergeti őket. Káin, a földművelő, agyonüti a nomád Ábelt. Nem az őskor barbár törzsei érdekelnek ezen kultúrtörténeti folyamatban bennünket, sem a jelenben is még élő vad ember: hanem a történelmi fejlődésben vezető szerepet vivő kulturember, az, akié végre is a föld egészében kell, hogy legyen. Kulturembereknek nevezzük magunkat, mert a test és lélek sokirányú munkájának élvezzük gyümölcsét. Kunyhókban, bérházakban és palotákban lakunk, . melv ek több-kevesebb kényelemmel vannak berendezve. Meghódítottuk a természet erőit. Megszeliditettük a vizeket és a száguldó patakokat: munkába kényszeritettiik a vízeséseket. Megtanultuk, hogyan óvhatjuk meg magunkat az éhínségtől: a gőz és villamosság távoli országok hőségével pótolják a mi országunk silány aratását. - Röviden: kulturemberekké lettünk és oly életet élhetnénk, hogy az Istenek is megirigyelhetnél: S csodálatos, ahogy kulturemberekk 1 lettünk, békesség és boldogság helyett békétlenség és boldogtalanság lett osztályrészünk. 100 ember közül ma alig van 5, akinek ne volna oka elégedetlenkedni, 95-en nyögik a létért való küzdelem súlyát. De nemcsak, hog ez a 95 a “felső” 5-öt irigykedve nézi hanem békétlen egymás iránt is. A paraszt irigyli az ipari munkás sorsát és a szellemi munkásét. Az ipari munkás irigyli a paraszt sorsát, mert annak talán több az élelme és megveti, mert a paraszt a proletáriátus felszabadító harcában gyakran az ellentáborban van. Pedig mindketten. —úgy az ipari, mint a földmunkás —- elnyomottak, mindketten a kapitalizmus jármát nyögik. De az ipari munkás hamarább tisztába jött ereje nagyságával, mint a földmunkás paraszt. Hatalommá lett szervezete i által. Erre törekszik évek óta a földmunkás paraszt is. És teljes joggal! De ha az ipari munkással ellentétben akar szervezkedni, úgy tévúton van. És tévúton van a parasztosztály, ha a tudománn al és a társadalmi haladással szembe helyezkedik. De viszont az öntudatos proletáriátus is teljesen hamis utón haladna, ha felszabaditási harcát egészen egyedül, a parasztosztály támogatása és a tudomány segítsége nélkül akarná megvívni. Ezzel tisztába kell jönnünk. Hogy a kapitalizmus átkos uralma megtörjön, minden elnyomottnak, legyen az munkás vagy paraszt, össze kell fogni. És harcukban nem nélkülözhetik a tudomány és az ész világosságát sem. Nincs komoly ok széthúzásra parasztok és ipari munkásk között és nem szabad a szellemi munkássággal szemben sem megvetést tanúsítani, még kevésbé tűrhető az' a vélemény, hogy ennél a nagy munkánál tudomány és művészetnek nincs keresni valója. Pedig sajnos, ilyen és ehhez hasonló véleményt gyakran hall ma az ember. Nem árt tehát, ha az egyes tényezők feladatáról, kötelességéről és jogairól, melyet kulturális életünkben betöltenek, tiszt képet alkotnak magunknak. {A. Dobel: Aus Leben und Wissenschaft.)---------o------\ művészetet feltárni s a művészt elrejteni: ez a művészet célja. * Azt nevezem mübirálónak, aki más módon vagy uj anyagban tudja kifejezni azokat a benyomásait, melyeket szép dolgokról nyert. WILDE I —
