Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)
1920-10-03 / 39. szám
ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT ralizmust és végig az összes neo- és ultra-izmusokat, melyek mind a “világszelem” alapjából indultak ki s “uj világszellemet” akartak alkotni — megalkuvással. A régi formák kificamitásával, elnagyolásával uj formákat teremtettek s azt -hitték, hogy ez az uj forma, uj lényeg is. Bonyolult, kerülő utakon kerülgették a célt, holott a legegyszerűbb, a legegyenesebb ut az őszinte megismerés, a formákon túli meglátás útja elvezette volna őket a célhoz — önmagukhoz — az életörömhöz. Korrupció, rövidlátás s a formák tulhajszolása. így nem lehet élethitet teremteni s megtalálni az -elvesztettet. Hit nélkül pedig — nincs színpad. A polgári korban nem is volt. Ami az üres formajátékokon, élettelen formautánérzéseken túl értéknek nevezhető, az se végleges érték. Az is csak keresés, kísérletezés, próbálkozás, filozófiai, kritikusi átgondolásokon és művészi megérzéseken keresztül. A hideg kritikai módszer természetesen nem vezethetett célhoz. Az intuitiv megérzések pedig nem voltak elég erősek, elég — forradalmiak. Talán nem is a művészek hibája volt ez — inkább a koré. A polgári koré, amely annyira ráfekszik beteg levegőjével a bene élő jobbrakivánkozó individuumokra is s annyira elzárja megérzési elől a megmérgezett kollektivitást, hogy a művész tudattalanul is öszszébblapul, kétkedőbb lesz. Az alapjában esetleg erős és egészséges hitén ott imbolyog a kor tátongó alakjának árnyéka. III. Ez után a korszak után, ahol az örömöt az egyes, részleges formamegnyilvánulásaiban keresik, ahol tehát nincs tudatos, kollektiv életöröm, csak egyes izolált életörömök vannak és a hol már végigpróbáltak és általánossá kiáltottak minden lehető örömmegnyilvánülást '(formát) ezután csak az érzésbeli teljes anarchiát jósolhatnánk. Olyan anarchiát, ahol semmi sem öröm, mert minden csak pillanatnyi és minden “öröm”, mert minden a szabad akarat pillanatnyi szeszélyéből születő. Hogy ehhez az anarchiához már nagyon közel állunk—fölösleges bizonyítani. De viszont, hogy a teljes anarchia még se fog bekövetkezni, arra nézve van — most már élő — társadalmi biztositékunk. A szocializmus eszméjének diadala, a kollektiv individium végcéllá erősödése, az anarchikus ember felszabadult világszemlélete — s a gazdasági alap, ami mindezt lehetővé fogja tenni : a kommunista társadalmi rend. A kommunista rend, amely minden embert egyformán akar részesiteni a közös, legmagasabb és legtisztább életörömben, hogy ne legyen az életöröm kasztok, rendek szerint törvény által formákba tördelt ál-életöröm, hanem csak egy egységes életöröm, a melynek megvan a maga egy és egységes formalehetősége, s amely maga teremti, a maga lényegi tulajdonságaival, a törvényeket, az erkölcsöt. A hitet és a vallást. Kollektiv, szociális hit kell és kollektiv, szociális vallás. És csak akkor, ezután gondolhatunk arra, hogy igazán megvalósíthassuk az igazi színpadot, az életöröm színpadát: — az életöröm vallási formáját. Mert: a szinpadhoz tömeg kell; olyan tömeg, amelyből született az a szinpad, a szinpad nem teremt hitet, mert -nem agitál és nem agitálhat, hanem demonstrálja a hitet, mert a hit egyik formája. Ez a tömeg most még csak elszórtan van meg. Ha ez az elszórtság egy helyen tömeggé verődik (egy világszemléletű, egy ideológiáju tömeggé) önmagától fog megszületni az életöröm színpadja. A gazdasági forradalom az első lépés. A lehetőségek megteremtője. A második lépés: az ideológia revo^ luciója a gazdasági konszolidácóban. Az ideológia: a hit és életöröm kollektiv forradalma; amellyel mi is odarobbanhatunk a magára eszmélt tömegek elé: mi — az életöröm teljes színpadja. Mácza János. * I O0000000000000000CXXXXXXX500000 I SZABÓ JÁNOS 8 Hentes és mészáros, háziasán készült v hurka, füstötlt kolbász, paprikás sza- ö Ionná és füstölt sonkák kaphatók. Q Kéri a magyars&g támogatásit. V llöfl FIRST A VENUE, NEW YORK. g OCXXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO — 6 — KISKORÚ FELESÉGEK Pár évvel ezelőtt az angol népszámlálás írendkivül érdekes házassági adatokat derített ki Brit-Indiában. Kiderült ugyanis, hogy az indiai angol gyarmatokban milliókra megy a serdületlen gyermekkoriban férjhez adott leányok száma. Megállapították, hogy 250,000 öt éven aluli gyermekaszszony van, de tiz éven alul levő menyasszony két milliónál is több van. A tiz és tizenöt esztendő között kötött házasságok száma még ennél is több. Hat millió olyan asszony van ugyanis Brit-Indiában, aki tiz évnél idősebb ugyan, de a tizenöt esztendőt még nem érte meg. Mondanunk sem kell azonban, hogy ezek a házasságok nem szerelmes párok egyesülése, hanem jórészt a szülők között létrejött üzleti összeköttetés. Szokás tudniillik Indában, még pedig ősrégi szokás, hogy a leánygyermekeknek már a legzsengébb korban keres férjet az apa. Aki ez ellen a szokás, ellen vét, azt valósággal bojkottálják és lenézik és az a hit, hogy az ilyen bűnös apa a túlvilágon is meg fog szenvedni gyermeke ellen elkövetett bűnéért. A kiválasztott vőlegényt annak rendje és módja szerint törvényesen is összeházasítják a menyasszonnyal, a gyermekasszonyt azonban meghagyják családja körében. De csak 10—-12 éves koráig, mert ebben a korban aztán tényleg jogaiba lép a férj, aki azonban szintén nem sokkal idősebb feleségénél. Ilyen körülmények közt tehát nem kell csodálkozni rajta, hogy Indiában egyáltalán nem tartozik a ritkaságok közé a 13 éves anya és a 25 esztendős nagyanya. Az indiai családokban azonban valóságos szerencsétlenségnek tartják a leánygyermeket, mert annak hozományt kell adni. Ennek következtében igen gyakoriak a gyermekgyilkosságok, a mit a brit gyarmatügyi miniszter eddig semmi szigorúsággal nem tudott csökkenteni. A feleség sorsa nem valami irigylésre méltó Indiában, mert hiszen a nők valóságos rabszolgaságban élnek. De még ennél is borzalmasabb az özvegyek sorsa, akiket a megvetés környez s a legokosabban teszik, ha táncosnőkké lesznek s prostituálják magukat, mert különben a saját családjuk felől is éhen halhatnak. A népszámlálás adatai szerint, jelenleg 5000 öt éven aluli és 275,000 tiz éven aluli özvegy asszony él Indiában.
