Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)

1920-09-26 / 38. szám

ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT Az izgalom lecsillapulta után a kö­zönség lassan megint visszahelyezke­­dik, hogy a io mérföldes főverseny' startját lássa. Felállnak a versenyzők. Fehér New Yorkból, Tóthi Cleveland­itól, egy Fager nevű finn Aschtabula­­ból és még több amerikai futó. Az el­ső és utolsó mértföldet a pályán, a többit az utcákon fogják futni. Eldör­dül a starter fegyvere, megindulnak, hosszú utjókra az atléták. Fehér, Tóth és a finn hátul futak a negyedik kör­nél mindhárom előre tör. Fehér vezeti a mezőnyt, midőn az ötödik kör után az utcára érnek. Ahogy' a futók kijut­nak a parkból, football mérkőzés ve­szi kezdetét. A clevelandi M.A.C. és a másik clevelandi magyar csapat a Szt. István Club csapatai mérkőz-. mek. Kapkodó, gyenge játékkal kezdő­dik meg a mérkőzés. A második fél­időben kissé kiforrottabb játékot pro­dukál mindkét csapat, melyből kitűnik Földi-nek a B.T.C- volt kiváló halí-já­­nak játéka. Az utolsó percekben mind­két csapat erős iramot diktál, mintha helyre akarná hozni az első félidő mu­lasztását. Az utolsó pillanatban lövi az atléta club az egyetlen gólt, amellyel még is nyeri a mérkőzést. Ezalatt kint az utcákon, már nagyban folyik a küz­delem a tizmértföldes verseny első helyéért. Fehér és Tóth vezetnek eiész a 7‘ik mértföldig. Itt Tóth visszaesik. Mire Fager, a finn rögtön a vezetésbe megy' át. Erős iramot kezd diktálni, melvet Fehér azonnal átvesz. így küzd a két futó egészen addig, amig megint a pályára nem érnek. A közönség ter­mészetesen állandóan informálva volt a verseny folyásáról és hatalmas taps­viharral fogadja a vezető Fehér-t és a rögtön nyomába lépő Fager-t Még öt kör a pályán, melyet a futóknak meg kell tenni. A finn és a magyar futó lé­­pésről-lépésre küzdenek. Hallik a biz­tatás minden oldalról, folyik a küzde­lem. Még két és fél kör a fiuish-ig. Itt fehér hatalmas sprint-be kezd és csak­­hmar maga mögött hagyja ellenfelét. Az egyenesben óriási spurt-tal végzi be a versenyt, a közönség az egész tri­bünön felállva, tapsolja percekig. A magasugrást a new yorki Benes viszi el a youngstowni Hallek előtt, uj rekordot állítva fel. Jön az utolsó ver­senyszám. Az egy mértföldes staféta­futás. Tavaly Cleveland nyerte meg a new yorkiak előtt. Az idén is tippelték a clevelandiak győzelmét. Három csa­pat áll a starthoz. Cleveland, New York és Youngstown. Starter fegyve­re szól. Schwartz, kezdi New York­nak. Első váltásnál mindhárom csapat együtt van még. Friedmann veszi át a botot Schwartztól, Tripolszky vált Clevelandnak. A két futó tavaly is ösz­­szekerült a stafétában, ahol Tripolszky lett a győztes. Az idén azonban Fried­mann barátunk úgy lefutotta a cleve­landit, hogy az vagy tiz yarddal a vál­tás előtt összeesett. Ezzel természe­tesen eldőlt a verseny sorsa. Cleveland csak harmadiknak finished Youngs­town mögött. A new yorki másik két embernek már könnyű dolga volt, can­­ter-ben, de még igy is record idő alatt fejezték be a versenyt.Összeszámoljuk a pontokat: New York 54, Cleveland 33, Youngstown 18, Chicago 3. Uj em­berek is vettek részt a versenyen, az Akron-iak. Nem nyertek semmit az igaz, de láttunk közöttük egy pár jó­­alaku fiút, kikből még lesz valami. “Better luck next time’1 — mondják nekik. Lassan oszlik a'közönség, ürül a tribün, vége a küzdelmes napnak. Gratulációk Clevelandnak, New York­nak stb., mint ahogy azt jó sportem­berek szokták. A new yorki fiuk a tré­nert veszik körül. Kézszoritások. De­rült kedélyek. Kissé meglazul a fe­gyelem. De már nem baj. Szabad egy kissé kirúgni a hámból. Este bankett a clevelandi club helyiségeiben. A new yorkiak mennek a bankettre. Az utcán, az udvaron, mindenütt automo­bil. Egész Cleveland magyarsága ta­lálkát ad egymásnak. Mint a pályán, itt is ünnepi, derült a hangulat. Sült csirke, jó bor, cigány, szép lányok. Nem atlétának való mulatság. (Nem a fenét!—Szedő.) Felköszöntők érik egymást. Körülnézünk jöbban. Nincs a magyar ‘ Vezérek’ közül itt egy sen). Talán jobb is igy. Kevesebb a szósza­­poritás. Több a tett. jön a dijak ki­osztása. Pontdij: New Yorké. A Ver­­hovayak diját is a new yorkiak nyerik. Szegény Verhovay Gyula, ha tudná, miféle elemek alkotják egyrészt a győztes csapatot, megfordulna a sír­jában. Amilyen rendben folyt a ver­seny, olyan rendben folyik a bankett. Mindenki kap enni. Mieglátszik a Schön V ictor, meg a Frank Imre keze. Későre jár az idő. Mi fáradt atléták felpakoljuk a nyert dijakat. Búcsú­zunk. Holnap megy a. vonat a Niaga­rához. A viszontlátásra! Jövőre me­gint mérkőzünk. Vagy Chicago-ban, vagy JYoungstown-on. Úgy legyen! Kezet rá. Good-bye’. Az amerikai ma­gyar sport talán megint éled. Nem is halhat meg, ha olyan emberek vannak az élén, mint a clevelandi Schön és Frank, a new yorki gárda, a chicagói Földi, a youngstowni Molchányi, Haj­dú és még egy páran. Nem is lesz szükség a “Vezérekre.” Reggel van, indul a new yorki csa­pat á Niagará-hoz. Fáradtak, de nem baj. Elvezettel szemlélik a festői lát­ványt, a vízesést, melyet csak Dickens volt képes leírni. Este ismét vonatra. A vonaton aztán megindul megint a hecc, de nem tart soká. Fáradt min­denki, hamar csönd lesz. Reggel “Home, sweet Home”. Pén­­■ tek este fogadtatás a clubban. Kéz­szoritások. Ujongás a győzelemnek. Bámulják a dijakat. Különösen Báró Endre örül. Megnyerte a club most már végleg, az ö általa adományozott vándordijat. Rendkívüli nvilt gyűlés. Jegyzőkönyvi köszönet az atlétáknak, kapitánynak, trénernek. Vége. Ki er­re, ki arra. Megint csend honol az amerikai magyar sport berkeiben. Hé fiuk! Nem jó volna megint el­kezdeni a munkát?!... Lehetőleg hívek nélkül élni. Mily keveset jelentenek az embernek a hí­vei. csak akkor vesszük észre, mikor nem vagyunk többé hívei a híveinknek NIETZSCHE g Tanácsért g Orvosságért § § Kitűnő Szépitoszerekért 8 Q soha máshova ne menjen vagy Q Ö írjon, mint Amerika legjobb 0 8 patikájába, amelynek cime: 8 l Dr, VARGA JÁNOS 8 óhazai gyógyszerész 8 8 1299 Second Avenue, 8 8 (Cor. 68th St.) g § New York, N. Y. § 8 ÍRJON MÉG MA! 8

Next

/
Thumbnails
Contents