Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)

1920-09-26 / 38. szám

ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT litás lesz ily kis történetek körül. S a csontszu, csak azt tudnám feledni! Papot nem látni Máriacellben, csak ké­peket. A szállodák is tele vannak szentségekkel, a régi jó szállodák, a fehér tehén, az arany tehén, a három nyúl, a szerecsen király. A szálloda­szobákban is szentelt víztartó és Má­­riakép van. (De a zarándokok tízesé­vel szalmazsákokon alusznak a padlá­son.) A szálloda homályos folyosóin nagy, fehér Jézusok merednek a hold­­fényben. (Mikor este hazatér az em­ber.) A csodakutnál két előzékeny an­gyal nagy medencébe aranykorsóból önti az élet vizét. Emberek mosakod­nak benne. Misét nem hallani, papot nem látni, harang alig szól, csak kora reggel, mikor az ember alszik, hallani énekszót a templomból. Folytonos jö­vés-menés, óriási forgalom, a nép egvedül van Máriával. ('S mindez nem vallásos valami, hanem kedvesen, kö­­zépkoriasan vásáros.) Világi zsongás Mária palástja alatt. A városka hegy­tetőn áll, az utcák girbe-gurbák, éjjel olyan az egész, mintha zsámolyon ülne a templom és köröskörül alázatoskod­nak a vendégfogadók. Nehéz egyiitt­­érezni Máriacellel. Massziv és nyers ez a vallás. Huysmans érezné itt jól magát, az őrült riporter, a prózai cso­dák, a kínos és jelentéktelen csodák hágiográfusa. Aki a betegségeket, a gennyet, az önmarcangolást kereste a szentek életében. Az aprószentek ba­rátja. A monumentalitásnak itt nyo­ma sincs. A bécsi Stefanskirche min­den köve konstruktivabb égbetörésről beszél, mint ez a kisemberes összevisz­­szaság. Lourdes is ilyen. Viaszkezek, viaszlábak, viasztehenek. Az emberi tehetetlenség árad itt az égbe, nem a lélek. Egy nagy kőasztalra megáldan­dó tárgyakat raknak a hívők. Egy fél­­liter tejet látok ott, ásványvizes üveg­ben. Talán, hogy ne menjen össze, mig eljut a beteghez, azért szentelteti meg a paraszt... gondolom. Az eső csu­rog, a templom kövei nedvesek, gyer­tyák lobognak. Elmegyek mégegyszer a kincstárba. A beteg és háladatos em­­lékirások! A fejem fáj. Mennyi együ­­gyiiség és áhitat együtt. Sok magyar fölirat. Egy anya, kinek gyermeke sú­lyos vakbéloperáción ment át, hálából a csodatevő szűznek... Ez a csont már elfekélyesedett, de a csodatévő Mária közbeléptére... Itt van Bozókv ur arcképe, aki már nyolcszor járt Máriacellben. Keskenyhomloku, sző­­kehaju ember. Családi története ott lóg a falon. Künn eső litániázik, lassú ütemben, egyformán az élettel. Ah, megöregszünk mind, akár ügyel ránk a szűz, akár nem (háromszögű palást­ban). Amit el viszek emlékül: emlék emberi ténykedésről és összakaratról. A szállodák jelentősebbek, mint a templom. De a templom a mag. És mit mondjak annak, aki a kezében tartja szutól összemart, fekélyes csontját? Németh Andor A munkás meg a fehérkezü férfi BESZÉLGETÉS Irta: IVÁN SZERGÉJEVITS TURGENYEV A MUNKÁS: Mit keressz mi köz­tünk? Miben töröd a fejed? Nem tar­tozol közénk Hordd el hát magad innnét! A FEHÉRKEZÜ: Közétek tarto­zom, én jó testvéreim. A MUNKÁS: Hát még mit nem! Mi jut az eszedbe. Nézz csak a kezem­re. Nem látod, hogy milyen piszkos? Bűzlik a szennytől, meg a kátránytól, a tied meg szép fehér, hát a szagp mi­lyen? A FEHÉRKEZÜ (a munkás felé nyújtva a kezét): Szagold meg. A MUNKÁS (megszagolja az elébe nyújtott kezet) : Mi a kő? Valósággal vas-szagu. A FEHÉRKEZÜ: Igien, vas-szagu. Teljes hat esztendőn keresztül bilincs zörgött rajta. A MUNKÁS: Oszt’ ugyan miért? A FEHÉRKEZÜ: Azért, mert a ti javatokért küzdöttem, mert föl akar­talak benneteket szabadítani, szegény, tudatlan emberek, mert fölkelést, lá­zadást szítottam a ti elnyomóitok el­len. Hát ezért aztán börtönbe vetettek. A MUNKÁS: Börtönbe kerültél? De hát mire is kellett neked lázadást szítani ?! (Két év múlva) AZ EGYIK MUNKÁS: Hallod-e Pjoto? Emlékszel még rá, hogy vagy két évvel ezelőtt valami fehérkezü naplopó beszélgetett veled? A MÁSIK MUNKÁS: Emlékezem. Mi van vele? AZ ELSŐ MUNKÁS: Ma félkötik; tudod, kiadták a parancsot. A MÁSIK MUNKÁS: Már megint lázitott ? AZ ELSŐ MUNKÁS: Hát persze, hogy lázitott. A MÁSIK MUNKÁS: Hm... tu­dod mit, Dimitrij bátya? Nem tudnók megszerezni azt a kötelet, amékkel fölhúzzák? Aszondják, az efféle nagy szerencsét hoz a házra. AZ ELSŐ MUNKÁS: Igazad van, megpróbáljuk, Pjoto barátom. Az Előre számára fordította : B. Ede. Telephone: Rhinelander 3035. Élő baromfi-kereskedés Eszközölje bevá­sárlásait. nálunk, ha a legfrissebb s legjobb élő szár­nyasokat akarja vásárolni. „ DOMINICK PACCIONE A Magyar Munkás Otthon csirke­­szállítója. 534-526 East 74th Street, NEW YORK Megrendeléseknél hivatkozzon lapunkra. — 13 -

Next

/
Thumbnails
Contents