Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-07-14 / 29. szám
ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT Keresik az istent. Ezelőtt pár évvel Franciaországban egy pap érthetetlen elveszése keltett feltűnést. A közönség gyilkosságot sejtett; a lapok, régi szokás szerint, gyalázták a tehetetlen rendőrséget és maguk láttak az utánjáráshoz. Egyikük magánkutatókat fogadott, fel; a ■másik spiritiszta médiumnál tudakolódzott: a harmadik pedig a tett színhelyére (hiénát vezényelt, mely állítólag az elásott hullát a földből kiszagolni szokta. Nagy volt az érdeklődés. Számos hasábot írtak tele. Sok példányban keltek a lapok. Végül kisült, hogy a keresett pap kedvesével külföldre szökött. . . . Az egyre divatosabbá vált tudományos ankétok gyakran szintén ily nemleges eredménnyel végsődnek. Ötletszerűen összetoborzott ' emberek néhány sor- vagy lapban összefoglalt véleménye ritkán derít ki uj igazságokat. Csak az igen jól szervezett kollektív munkától várhatunk eredményt De ha a körkérdések tárgyi értéke nem is nagy, mindenesetre érdekes szubjektív dolgokat derítenek ki: megtanítanak arra, hogy a legkülönbözőbb nemzetiségű és eltérő tudásu emberek miként gondolkoznak. — Ily szempontból érdekes az a kérdés, melyre francia, olasz, magyar, németalföldi, spanyol, portugál,, jorosz, (román, angol, osztrák, belga, német, svéd tudósok, művészek, szépirók felelete (érkezett be. Ritkán történik meg, hogy oly társaságban lehetünk, melyben tizennégy nemzetből való nyolcvan, különböző foglalkozású ember együtt cseveg arról, vájjon “a vallásos érzés és gondolat feloszlásának, vagy átalakulásának vagyunk-e tanúi?” A társaság szerepét itt az a francia újság pótolja, mely ötletszerűen és minden osztályozás nélkül pár évvel ezelőtt közölte a beérkezett válaszokat. Ezekből talán meríthetünk némi tanulságot, ha rendszeresen, lehetőleg az illetők foglalkozása szerint áttekinthető módon csoportosítjuk a nézeteket. I. '----1. A szépirók és művészek közül a már azóta elhalt Verhaeren hollandi iró helyesen jegyzi meg: Isten, vagy istenek a félelem szülöttei. Ha az emher belátja, hogy a termeszeit nem ismer szeretetet vagy gyűlöletet, ngy az isten fölöslegessé válik. A francia! angol, olasz és spanyol események azt mutatják, hogy a tömeg sem hisz többé az imádságban, mely időlopás. Csak a poéták maradnak majd meg istenimádóknak. Verhaeren j,ól ismeri az ő népét; ha nem is a jövő, úgy legalább a jelen szempontjából. R. Dehmel tényleg a vallásos elemnek tisztára költői alakban való ujjáébredését várja. James szerint pedig: “mindannak feloszlását látjuk), mi nem katolicizmus ’ ’. Az északi Írókat nem elégíti ki a meglevő. Merejkowski (orosz-lengyel) uj vallás után sóvárog, mely, ha Strindbergnek (svéd) hitelt adhatunk, az egész emberiséget átölelő egységes bit lesz. Az irólr és művészek jórésze tehát nem lehet el vallás nélkül. Akad ugyan néhány valódi pogány lélek, ki Verwey módjára csak az élet kultuszát ismeri, de legtöbbjük vérszegény, idegbajos íés álmodozó. (Szemük )még mindig a pompás ruhában, ékes fegyverzettel, vad harci méneken száguldó, avagy bájos nőkkel szerelmeskedő lovagokon csüng. Képzeletünk egyoldalú világításában nem| látják a szenyt, melyet a cifra öltözet takar; nem hallják a máglyák magasáról és börtönök mélyéből fakadó kínos sóhajtást. Az eszményített múltat jövőnek képzelik és megfeledkeznek a jelenről, melyben a fes'tő Raffaelli megállapítása szerint a vallásos érzés az angolszászok kivételével a legtöbb népnél csökken. Ezt persze nem látják a szalonok költői, de a nép emberei észre veszik. A portugál Braga például jól emlékszik a múltra és helyesen értékeli a jelent: A középkorral kihalt vallásosságot “nem élesztették fel az inkvizíció máglvái, sem a Tézus-társasáfif csalfaságai”, mert a jelenkori fejlődés az érzelmet a gondolattal összhangba hozta. Ma már csak “a klerikális megejtés, szövevényes ^hisztéria és hülyeségre meg tudatlanságra való szuggesztió” kelt túlvilágba vetett hitet. De meddig tart még ez a szégyenletes állapot?! Saint-Saens (francia zeneszerző') véleménye szerint sokáig, egész addig, míg az összes emberekben meglesz az a nagy szellemi erő. melvet t>l. Berthe! otban csodáltunk. Ellenben az orosz Gorkij már a közelebbi jövőben reméli a nagy átalakulást: a természetfeletti istenbe vetett hitnek a tömegnél és entellektiieleknél egyaránt feltétlenül ki kell pusztulnia. Az embernek értéket csak a művészet és a tudomány ád. Mózes.' Krisztus és Mohamed az emberi alárendeltség raiongói voltak. Tanuk a szellemi szabadság korlátozására irányuló bűnös vágv. Miként az olasz Pnmnevo Gener monda a: “Korunk kiválóan emberi és tudományos műveltségének feles— 9 — leges a pap, liturgia meg a szertartás; alapja a halads lévén, ellensége mindenféle hitelvnek.” E nézet persze nem elégít ki mindenkit. Queritó (spanyol) a múlt vigasztalan és a jelen komoly képével szembe helyezi a jöző vallását, mely a szocializmustól, majd az anarchizmustól megvalósitott egyenlőség kultusza. Ezekkel azj érdekes gondolatokkal, nagyképűsége okábííl, Szembeállíthatjuk egy pap kifakadását: “A keresztlány élete valóban túlságos rövid, s különösen igen komoly aboz, hogy ily hiábavaló kérdésekre feleljünk. Forduljanak a gondolkodókhoz; ezek az emberek eléggé ráérnek”. íme a mennyország után sóvájrgó,, szemforgató uraknak mégis túlságos rövid a siralomvölgyben való időzés. . . . 2. A papok és teológusoknak is ez a nézetük, kiknek a vallás ád megélhetést és létjogosultságot. Csak természetes tehát, hogy ezek a katolicizmus egyeduralma mellett foglalnak állást. 3. A metafizikusok közül a francia Dumesnil, a bölcsészet tanára, görcsösen ragaszkodik az egyedül üdvözítő egyházhoz) ' mellynek megszűnésével; eljönne az apokalipszis^ kora. Földes magyar és a közgazdaságtan tanára, az “az ismeretlen filozófiájának” örök létét hirdeti. Ledére sem hízik abban, hogy az emberi tökéletesedés elérje azt a fokot, melyen a vallás megszűnik. A francia Fouillée, a metafizikusok e koronája, egy lélegzetre mond igent meg nemet: A tételes vallások feloszlását látja, de egyúttal evolneiót is észlel, mivel a vallás átmegy a bölcsészeibe, melv a maga részéről viszont többé- kevésbé vallás számba megv. Lelki hajlandóságát, tekintve még ebbe a csoportba kell sorolnom Flamínariont is. bár ő polgári állására csillagász. Sok szép regénynek c tuőós szerzője csak a vallás örök evolúciójában talál megnyugvást. * _ Végig néztük azok véleményét, kik érzelmekkel gondolkodnak. vagV puszifa elvont gondolkodással helyettesítik az élet jelenségeinak észlelését. A költők, papok, metafizikusok túlnyomó nagv része szükségesnek hiszi a vallást. Elleneben köztük is elenyészően kevés akadt olvan. kikét a bit mai tételes alakja kidégitenc. Kettőbárom kivételével mindannyian legalább az evolúció mellett foglalnak állást. (Folytatása következik.)
