Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-01-19 / 3. szám
ELŐRE KÉPES FO.LY ÓIRAT vitte őt oda, hogy különös tanulmány tárgyává tegye az északi fényt, bolygónk életének ezt a nagyszerű nyilvánulását. Elkísértem öt ebben az útjában. A nap leáldozása a csöndes és mély fjordok mögött, ugyanezen fényes égitest feltűnése a hegyek fölött, kimondhatatlan igézettel töltötte el az ő költői és művészi lelkét. Egy hónapnál tovább maradtunk ott és bejártuk azt a festői tájat, mely Krisztiániától a skandináv havasokig terjed. Norvégia volt (hazája az észak eme leányának, aki később Spero szunnyadó szivére oly ellenállhatatlan hatást gyakorolt. Folytonosan ott volt, néhány lépésnyire az ifjútól, és mégis csak euutazásunk napján szánta rá magát a véletlen, a régieknek ez az istenök, hogy szemtől-szembe állítsa őket. A reggeli világosság megaranyozta a távoli hegycsúcsokat. A fiatal norvég leányt elvezette atyja e hegyek egyikére, melyeket, éppen mint a svájci Rigit, sok kiránduló szokott fölkeresni, hogy jelen legyen a nap fölkelésénél, mely ezúttal különösen elragadó volt. Ikliea egeydül távozott néhány méternyire, egy magányosan álló hegykupra, hogy jobban ki vehesse a táj bizonyos részleteit. Mikor egy Ízben visszafordult, arccal a nap ellentétes oldala felé, hogy a látkör összeségét élvezhesse, hirtelen megpillantotta nem ugyan a hegyen, sem pedig a földön, hanem magában az égben, saját nagyon jól fölismerhető képmását. Fényes sugárkor szegélyezte fejét és vállait s egy hatalmas légköri iv burkolta be a titokzatos jelenséget, mely a szivárvány könnü színárnyalatait tüntette föl. Meglepetve, megdöbbenve a látvány sajátszerűségétől s még a felkelő nap szépségének hatása alatt is állva, nem vette azonnal észre, hogy egy másik alak, egy férfifej profilja kisérte az övét: egy mozdulatlan utas árnyképe, aki elmerülve állott tlőtte, mintha egy szent szobra lett volna, amilyeneket a templomok előtt lehet látni. A férfi alakját és az övét ugyanaz a fénykör foglalta be. A leány végre megpillantotta ezt a sajátszerü emberi alakot is a levegőben; kezdetben azt hitte, hogy. egy fantasztikus látomány játékot űz vele; bámulatában egy mozdulatot tett, a meglepetés és szinte a megrettenés mozdulatát. Az ő légbeli képe ugyanazt a mozdulatot tette. Látta, amint az utas leemeli a kalapját, mintegy menynyei üdvözlésként, majd meg, hogy mint foszoltak körvonalai mindinkább szerte, mig végre a saját képével egyidejűleg végképpen elenyészett. A Táborhegy csodás megdicsőülési jelenete, midőn Jézus tanítványai egyszerre az égben pillantották meg mesterük képét, Mózes és Éliás társaságában, nem ejtette tanúit nagyobb bámulatba, mint Norvégia ártatlan szüzét ez a légi tünemény, melynek elméletét nagyon jól ismeri minden meteorológus. Ez a megjelenés elragadó álomként véste bele magát gondolatainak mélyébe. Oda szólította atyját, aki némi távolságban maradt a hegykup mögött; de mire ő oda érkezett, már minden eltűnt. Iklea magyarázatot kért tőle, de nem kapott, ha csak nem kételkedőt és szinte tagadót a jelenség valóságát illetőleg. Ez a kitűnő ember, egy régi katonatiszt, a kételkedőknek amaz osztályához tartozott, akik egészen egyszerűen mindazt tagadják, amit nem tudnak vagy nem értenek. A gyönyörű teremtés hiába állitgatta, hogy az imént saját képét látta a mennyben, sőt egy férfiú képét is, aki fiatalnak és délceg termetűnek látszott; hiába mondta el a. jelenség részleteit; hiába tette hozzá, hogy az alakok a természetesnél nagyobbaknak, óriási árnyképeknek látszottak : atyja bizonyos tekintélylyel je-HA MAJD ELESEK. .A hamuszinü téli egen szomorú Fekete varjak csapata száll, Csapata száll... Ködös agyamban sötét gondolatok Szárnya suhog. Most jön a halál, Jön a halál. Én fáradt harcosa az életnek, Csorbult paizsom csatára verem, Csatára verem. S ámulva riadok, mily nagy csoda ez: Húsomba benőtt rozsdás fegyverem, Rozsdás fegyverem. Jöjj hát viadalra sötét hatalom, Szomorú magam: csonka csatabárd, Csorbult csatabárd. Ha suhint egyet - még én akarom — Nem másnak árt, csak magának árt, Csak magának árt. Úgy ülj diadalmat omolt poromon, Mint régi lovagok egymás felett, Bajtárs felett: Takarj be palásttal, fordítsd kelet felé Sápadt, sebesült, bus fejemet, Bus fejemet. OLÁH GÁBOR. — 18 — lentette ki neki, hogy ez nem egyéb, mint amit optikai csalódásnak szoktak nevezni, melyet a képzelet idéz elő, mikor rosszul aludtunk, kiváltképpen az ifjú korban. Ugyanaznap este, mikor a gőzhajóra szálltunk, szemembe ötlött egy fiatal leány, rövid, bodros hajjal, akit láthatólag meglepett barátom látása. A kikötő hidon állott, atyja karjára támaszkodva, mozdulatlanul, miként Lothnak sóbálványnyá változott felesége. Mihelyt a hajóra szálltunk, figyelmessé tettem rá Georgesot; de alighogy feléje fordította fejét, láttam, mint változik a fiatal Jeány arca egyszerre biborszinüvé. Nyomban elfordította tekintetét és a hajó kerekére irányozta azt, mely mozgásba kezdett jönni. Nem tudom, vájjon feltünt-e ez Speronak is. Tény hogy az elmúlt reggel sem én, sem Spero nem láttunk semmit a légi tüneményből, legalább akkor nem, mikor a fiatal leány közelünkbe érkezett, akit sűrű cserjék rejtettek el előlünk. Különösen a keleti oldal, a napnak nagyszerű felkelése volt az, amely figyelmünket lebilincselte. Spero mindazonáltal a hegyfogról kalapjával búcsút intett Norvégiának, ugyanazzal a taglejtéssel, amelylyel a fölkelő napot üdvözölte és az ismeretlen leány ezt az üdvözlést vonatkoztatta magára. (Folytatjuk.) A GYERMEK ÉRZELMI ÉS AKARATVILÁGA. (Folytatás a io-ik oldalról.) böztetünk meg. Az első időszak az alaktalan rajzolás szaka az 1—3. évig. Ennek első idejében a gyermek vonalakat húzogat, melyekben kevésbé gondolatainak, mint inkább érzelmi, hangulati állapotainak ad kifejezéts. Utóbb azonban már mégis kezd a vonalaknak bizonyos értelmi jelentőséget tulajdonítani. E jelentőség nincs meg, midőn a gyermek kezében az irónnál hozzá fog a firkáláshoz, hanem — se gondolatot nagyon szerencsésnek tartom — azon képzeletekből ered, melyek a gyermekben a kézmozdulatokkal társulva ébrednek. Innét jő az, hogy a gyermek csak rajzolás közben kezdi magyarázgatni, hogy mit jelentsen az, amit rajzolt s az értelmezést rajzolgatás közben többféleképp változtatgatja. A zűrzavaros vonásokból lassacskán kör-, háromszög-, csavarszerü, stb, alakok fejlődnek, melyekhez a gyermek mindennemű firkálásában ragaszkodik és azoknak mindenféle értelmezést ad.
