Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)

1918-01-19 / 3. szám

A közszolgálat terén egyre jobban észlelhető annak a bajnak és veszedelemnek a felismerése, amely a magántulajdon nyereségvágyából fakad. S ez a közélelmezés kérdése. A közvélemény képzeletének lökést adott e kérdésben Upton Sinclair könyve, The Jungle, amelyet a szociálizmus elemeinek minden tanulmányozója kell hogy elolvasson. Egész tömeg tényt gyűjtött össze a csikágói vágóhidakról és megelevenítette az adatokat meséjével. így képessé tette az embereket annak az elképzelésére, amit némi erőfeszítéssel már előbb is észrevehettek volna: hogy a marha vágása és a hús elkészítése, amikor csakis nyereségről van szó, vagyis, amikor >oly gyorsan és oly olcsón keli végezni, amint csak lehet, — egyszerűen borzalmas; hogy kegyetlen dolog ez nemcsak az állatokkal, hanem a munkásokkal szemben is, és veszedelmes a közegészségügyre. Az Egyesült Államok régen felismerte, hogy a magánlelkiismeret ki nem elégítő ebben a tekintetben, és mig az egész rengeteg üzleti nyereség a huscsomagolóké, addig a közösség rosszul fizetett és, mint némely -esetben mondják, megvesztegethető felügyelők meg nem felelő szervezetét támogatta, hogy gondját viseljék a közjólétnek.

A mi országunkban is magánvállalat a husvágás, amelyet a felügyelet csak kevéssé ellenőriz, és ha nincs is nálunk Csikágó, valószínűleg meg van minden aljas takarékossága, piszkossága és gondatlansága, elszórva az ország egész területén, egyrészt az egyik, másrészt a másik magánmészárszékben. Mert mi csábítsa a mészárost, hogy több pénzt és időt vesztegessen arra, hogy mészárszéke tisztességesebb, egészségesebb és emberségesebb legyen, mint társaié? Hiszen ha erre törekednék, akkor elszegényednék és fizetésképtelenné lenne. Aztán nagyon kevés rendes vevője megy el megnézni saját szemével a levágott húst, már pedig, mint Dél-Angliában mondják: “Amit nem lát a szem, az nem fáj a szívnek.”

Sok szemtanú egyetért abban az állításban, hogy a mi közönséges lekvár-, ecetes főzelék- és befőtt-kereskedelmiinket hasonló piszok jellemzi. Ha nem így van, csoda, tekintettel arra, hogy a magántulajdonost minden arra csábítja, hogy költségeit csökkentse, a helyiségen és a munkabéren takarékoskodjék, és gyümölcsét oly romlottan és cukrát oly piszkosan árulja, ahogy csak lehet.

Tejkereskedelmünk terén nyilvános a botrány; egyre nyilvánvalóbb, hogy amig a magánvállalkozás uralkodik a tejkereskedelemben, sohasem lehetünk bizonyosak benne, hogy a tejet a tehéntől a fogyasztóig megtett útjában nem fertőzik-e meg minden ponton az ártalmas és becstelen nyereségvágy elemei? A fejést nagyon gyakran piszkosan végzik, piszkosak a tehenek, piszkosak az edények, -— ugyan melyik üzletember volna oly bolond, hogy

nyereségét csökkentve, fizessen a kicsinyes tisztaságért, mikor csaknem lehetetlen első látásra megmondani, melyik tej tiszta és melyik piszkos ? — és többé-kevésbé ártalmas hígítások, hamisítások s fertőző alkalmak fordulnak elő minden kezelésnél, a nyerészkedés min den lehetőségénél. A magántejkereskedelem elkerülhetetlen eredménytelensége tükröződik a gyermekhalandóság ban —megfizetjük nemzeti adónkat a magánvállalkozásnak a tej kereskedésben, évenként "sok ezernyi csecsemő alakjában. Megpróbáljuk ezt az adót a felügyelettel csökkenteni. De mért fizessen az állam a felügyeletért, mért tartson képzett és alkalmas személyeket az ellenőrzésre és üldözésre csak azért, hogy az alkalmatlan magánemberek valamivel kevesebb gyermekgyilkosság árán arathassák le nyereségüket? Sokkal egyszerűbb lenne, ha közvetetlenül lát a munkához, alkalmazza s kiképzi ezeket a magánszemé^ lyeket, és maga foglalkozik a tehenészettel és tej kereskedéssel.

Épp ily nagy szükség van a pékboltok és a kenyérárusitás államosítására. A közösség máris nagy és teljesen hiábavaló költséggel gondoskodik a felügyeletről, a sulyok ellenőrzéséről és a hamisítás, szenny és piszok durvább eseteinek megtorlásáról. De azért a közönséges pékmühely többnyire ma sem egyéb, mint patkányok, egerek és svábbogarak földalatti tanyája, és a rendes pékkenyér oly Ízetlen és annyi