Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-01-07 / 1. szám

A gyermekbénulás nyomában.

Hogyan segítenek a lezajlott járvány sok ezer bénultján ?

Irta: Dr. KOVÁCS RICHÁRD a “Jó Egészség” szerkesztője.

A julius és augusztus hónapban New Yorkban és annak környékén dühöngött gyermek bénulás (poliomyelitis vagy infantile paralysis), járványa szerencsésen a végleges megszűnés szakába került: a szülök már nem lesik szivszorongva szeretett kicsinyeik minden rosszullétét, félve attól, hogy a rettegetett nyavalya tünetei megjelennek. De mint egy rettenetes vihar után mindig maradnak öSsze-vissza tört romok és javítani való dolgok, úgy a gyermekjárvány

lezajlásával is sok ezernyi gyermekroncs maradt vissza. New York városában egyedül tízezer gyermek volt beteg, ezeknek egy ötödé halt csak meg, a többinek nagyxésze élőhalottként, némelyek süketen, vakon, a legtöbben bénult kezekkel vagy lábakkal élték át a pusztító katasztrófát. Amint a járvány idején kötelesség volt az ép gyermekeket a legszigorúbb elkülönítés és egyéb rendszabályok alkalmazásával megvédeni a járvány ellen, úgy a járvány lezajlásával a hatóságok és a társadalom kötelessége a szerencsétlen roncsokon segíteni, és mindent elkövetni, hogy azok az állandóan nyomorékká való válástól megkiméltessenek.

Ennél a sokat megvitatott betegségnél legalább egyben nincs nézeteltérés és pedig abban, hogy csak a leggundosabb, állandó utókezelés adja vissza a bénult izmok rendes miiködésképességét.

A gondos utókezelés alatt értjük a megfelelő, bőséges táplálékot; a meg-Képzett ápolónők szakorvosok felügyelete alatt végzik a testmozgásokát a gyermekekkel.

— 3 -