Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-14 / 2. szám
I *» m. < cyo v MESE A FALUMBÓL. A lelkem most szülőfalumba vágtat, Te kis falum ott a Bakony alatt, Ti düledező kicsi fehér kunyhók Titeket ismét megálmodtalak. Itt éltem át a gyermekálmok fényét, Itt voltam csudatévő Tündér Hona, S a pajtásom az Árgius királyfi A szomszéd csizmadia fia. Egy üres ól az volt az elátkozott vár, S a hétfejü sárkány: Bodri kutyám És nyargalva jött Árgius királyfi A röpülő táltos paripán. És ahogy olvastuk a mesék könyvében: Elrabolt a várból árkon-bokron át, Meg sem állt velem az erdő közepéig S ott megültük a nászi lakomát. Vadkörtét ráztunk pompás csemegének És akadt pár szem édes mogyorö, Ily dús lakomát király alig látott A JÁTÉKSZER ÉS A GYERMEK. (Folytatás a 14-ik oldalról.) mások ott vannak, örülnek és szép játékszert is kapnak s ez vonzza őt is, bár nem mer szülőivel ellenkezni. Ésszerű tehát, ha mi is ünnepltetünk a gyermekkel és megajándékozzuk s ezzel magunknak tartjuk meg mindenképpen. Az ünnepről való felfogásunkat könnyen megérttethetjük vele. A játékszer nevelői hatása abban nyilvánul, hogy a gyermekben lakozó kíváncsiságot és a csapongó képzeletet oly módon vezeti le, hogy ebből hasznos benyomások (képzetek) maradnak vissza a gyermek tudatában. Fontos tehát megválogatni a játékszereket abból a szempontból, hogy vájjon alkalmasak-e eme cél elérésére. Nem közönyös dolog ám az, hogy milyen minőségű és szerkezetű a játékszer. A nagyon cifra is drága, komplikált játékszerek nem alkalmasak a nevelés céljára. Minél egyszerűbb, primitívebb a játékszer, annál jobban használható fel a gyermek tervező, gondolkodó képességének a felkeltésére. Érdekes megemlíteni a játékszerekkel kapcsolatban azt is, hogy nagyon sok esetben a gyermekek megörvendeztietésére szánt apróságokat — szintén gyermekmunkások készítik. Különösen Amerikában. Százával dolgoznak fiatal lányok a különböző játékszer műhelyekben, s bizony nem valami örömteljes a sorsuk'a ban levő beteg gyermekek hogyan jáíszafolytonos állással egybekötött, szaporát-S tánchoz fütyült a sárga rigó. Hogy véget ért a nászlakoma végre, Árgius királyfi megfogta kezem: — Most megmutatom fényes birodalmam Jöjj velem párom, hitvesem. I S megindult velem a kastélyhoz bátran, A gróf lakott ott, hatalmas uraság. De mi kis bohók a regékben éltünk Volt varázsvesszőnk is, két cserfaág. Ha varázsvesszőnkkel egyet suhintottunk, Előttünk kitárult minden kapu S legott meg is telt tündéid csudákkal, A zsupfödeles, a jámbor falu. S még most sem tudom, hogyan és miképpen Ott jártunk a kastély gyepszőnyegén — Merre csak ellátsz északnak, nyugatnak — Árgius szólt — minden az enyém. — Nézd a kastélyom kacsalábon forgó, S parancsodra vár nagy szolgasereg, lan munkánál, amelyért nevetségesen alacsony bért fizetnek. Képünk azt ábrázolja, hogy a kórháznak. Az ilyen gyermekkórházakban rendszerint vannak játékszerek — nem is olcsók — de ezeket onnan nem vihetik ki a gyermekek. Csak amig betegek vagy láb-Itt fogunk lakni szép tündéid párom, S úgy elhittük mi, két csacska gyerek. És mentünk tovább lassan, kéz a kézben, S egyszerre, jaj, egy vad hang menydörög: — Hogy merészelt a kastélyba belépni Ez a két szemtelen kölyök!... S előttünk termett egy haragos ember Ránksuhintotta, jaj, az ostorát, S vér borította Árgius királyfi Álmodó, szelíd homlokát. * Szép gyermekkorom ezzel bezárultál, A tündérmeséknek im vége lett, Akkor lángolt föl először lelkemben Valami névtelen, vad gyűlölet. Ökölbe szorultak apró kis kacsóim, S mentem, amerre vezetett az ut S azóta gyűlölöm égő gyűlölettel Azt a sok gőgös, bezárt kaput. VÁRNAI ZSliíI. badozók, játszhatnak velük bent a 1 rházban. játékszer a gyermek életében Job a szórakozási eszköznél; elvonni te 1 — szándékosan — annyit tesz, mint Kadályozni fejlődésének folyamatát. (-)
