Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-07-15 / 22. szám
LEGENDA A KÖLTŐRŐL. — Karinthy Frigyes — A költő délután kiment a repülőtérre és beszélgetett a pilótával. Nagyon érdekelte <a repülőgép. Megnézte a motort, a fogantyúkat, a kifeszitett szárnyakat. Be is ült a bőrrel kiszögezett ülésbe, elegánsan hátradült, a baját egy kicsit előresimitotta a homlokára és míg á fogantyúk közt babrált, a kezét nézte, hogy milyen szépen simul a villogó rezekre. A pilóta éppen figyelmeztetni akarta valamire, mikor a költő érezte, hogy a keze alatt lecsúszik az egyik emelő. A következő pillanatban rémülten kapaszkodott meg: a göp sivalkodva zúgni kezdett és nekilódult. Még látta a pilóta ijedt arcát, amint két kézzel utánna kap . . . aztán csak vágtató sávokat látott . . . egy perc múlva, mire ki merte nyitni a szemeit, apró játékházakat látott maga előtt, a a hangárok voltak. Percekig megkövülve ült, aztán letekintett maga alá. Mélyen alatta szürke háztenger hullámzott: köröskörül zöld mezők és rétek. Ijesztő gyorsasággal zsugorodott öszsze minden: a háztenger egy kis folttá lett, a mezők köribeszaladtak és egyszerre egy fényes sáv villant fel: a tenger. A sáv szétterült, a mezők összeszaladtak, aztán a végtelen vizlapot látta, közepén egy kis szigettel. Aztán egy köralaku, szürke vizlapot látott^ itt-ott szigetekkel tarkázva, ez a kör eleinte óriási volt, de aztán ez is kezdett összefutni. Mindig kisebb lett a kör, fölötte, körülötte pedig hirtelen elsötétedett az ég és feltűntök a csillagok. Az a kör, amit az imént látott, most már akkora volt csak, mint egy tányér, és a költő megismerte a Földgolyót, úgy ahogy az iskolában tanulta. Körülnézett és látta a sötétségben ragyogni a Napot és a bolygókat. Megismerte a Vénuszt és a Merkúrt, hirtelen elhatározással megfogta a kormányt és a vörösen világitó Mars felé fordította, .mert eszébe jutottak a csatornák _ és a feltevések, hogy ott kulturált emberek laknak. A vörös korong nagyobbodni kezdett. Világosan látta a csatornákat: most már tengert is látott a Marson és nagy, zöldesvörös mezőket. Szétszaladtak >a körvonalak, (begyek és völgyek tűntek fel, majd egy négyszögletes, sima lapály. A lapály szélén szabályos márványépületek sorakoztak. Két perc múlva a gép csendesen leereszkedett az egyik márványépület közelében és a költő puha, rozsdavörös fűre ugrott ki, néhány csodálatos, lantalaku fa árnyékában. Az épületből különös lények szaladtak elő és lelkendezve integettek. Egészen gömbalaku fejük volt és a szemek hosszú csápok végén ragyogtak. Két pár keze volt mindegyiknek: az egyik alatt, mint a denevérnél, repülődiártya, a lábakon uszonyok. Aranyló, hajlékony fém-ruhát viselitek. A költő zavartan emelt kalapot és hebegve bemutatkozott. Azonnal tisztában volt vele-, hogy a marsbeli emberekkel áll szemben. Zavartan beszélni kezdett hozzájuk és azok feleltek, — nem értette, mit beszélnek, de néhány perc múlva álnnrl-kpdya rájött, hogy azok értik, amit ö beszél. Figyelmesen hallgatták és bólingattak. Bevezették egy nagy vörös 'csarnokba, leültették és látta, hogy tanácskoznak. Néhány perc múlva előkelő marsbeli állt meg előtte, — nem szólt siemmit, csak a fejére tette a kezet. És csudálatos! a költő egyszerre tisztán és szószerint tudta, hogy mit akarnak tőle. Azt akarják, hogy ma este tartson felolvasást a Föld társadalmáról, az emberiségről, — a marsbeliek nagyon érdeklődnek az uj jövevény iránt, tudják, hogy a Földről jött és nagyon kiváncsiak, mi újat és szépet tud mondani hazájáról. A költőnek hat teljes órája volt készülni a felolvasásra. Agyában csak úgy forongtak a gondolatok; majd megpattant a halántéka. Micsoda óriási, nagyszerű, kimeríthetetlen téma? Miről beszéljen, mivel kezdje? beszéljen a rómaiakról és görögökről? Beszéljen Caesarról és Napóleonról? Beszéljen Edisonról és Shakespeareről, — beszéljen a nagy müvekről', melyek tömören és plasztikusan példázzák és jellemzik az embert, — vagy beszéljen a nagy palotákról, a mozgóképekről, vagy beszéljen a nagy színésznőről, vagy az aotiumi ütközetről, hogy kezdje, hol kezdje a nagyszerű témát? Elérkezett a felolvasás órája. Az óriási, vöröskő csarnokban tolongtak a hallgatók: húszezer kiváncsi, izgatott marsbeli, férfiak és nők, akik mind őt jöttek meghallgatni Mikor a költő belépett, halálos csend lett az óriási csarnokban. A költő lassan és kissé előrehajtott fejjel ment a felolvasó dobogó felé: még nem tudta, mi lesz. Fellépett, leült az asztal mellé, — körülnézett. Előtte az első sorban főleg nők ülek. Megköszörülte a torkát, — ivott egy pohárral az asztalra tett vízből, köhögött, egyik fürtjét besimitotita a homlokába, — szenvedő arccal elmosolyodott, — és halk, behízelgő hangján szavalni kezdte “Az én lelkem” című költeményét, ami tegnapi előtt jelent meg a “Beszterce és Vidéke” “ Innen-Onnan ” rovatában, elöl, fejcikknek. Egy Ihölgy lép be a cipőüzletbe, de az egész boltban nem találnak neki való cipőt, olyan nagy a lába. i— Hogyan? kérdi a hölgy aggódva, — hát olyan nagy volna a lábam? — Nem, — felelt zavartan a kereskedő, de az idén nagyon kis cipőket hordanak. Folyó partján. Paraszt: Mondsza csak kis fiú, mély itten a folyó? Lehet benne úszni? Kis fiú: Itten kicsi, hanem lejebb a gátnál megfürödhet, ott úsztatják a lovakat. i NEM CSUPÁN GYÖNYÖRŰ AJÁNDÉK Hanem értékes emlék is; a nálunk vásárolt ékszer, melyre hosszú időkön keresztül kellemesen fog emlékezni. REININGER ÉKSZER ÜZLETE (Nyitva este 9 óráig) t T 4 166 Northampton St., Near Second St., EASTON, PA. L t W** I ❖ •5* $
