Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-07-15 / 22. szám
Az “Előre Képes Folyóirat” számára irta: GERÉB JÓZSEF (Folytatás.) A kóklerségnek a XVIII. század az igazi fénykora. A sarlatánoknak egész serege járja be ekkor Európa és Amerika nagyobb városait, akik előadásokat rendeznek mindenütt, ahol csak közönséget kaphattak. Ott látjuk őket a királyi'termekben, színházakban, ponyvasátorokbaan, csűrökben s utak szélein egyaránt. Azonban a mutatványok legnagyobb része csak néhány nevesebb bűvésztől származik és a kisebbek csak ezeket utánozták. Az első nagynevű bűvész a francia származású Pinetti József (1750-1802) vagy művészi néven CHEVALIER PINETTI volt. Valószínűleg ügyes hasbeszélő is volt, mert legnagyobb sikereit beszélő török babájával és kérdésekre feleleteket adó madarával érte el. Hire csakhamar egész Európát bejárta úgy, hogy magának a római pápának is taitott előadásokat. Pinetti idejében élt Nápolyban egy francia nemesi családból származó fiatal orvos, névszerint EDMOND DE GRISY GRÓF, aki magán kedvtelésből szintén foglalkozott a (bűvészetekkel s szükebb baráti körben meglehetős hirnévie tett szert. Grisy hírneve Pinettiben irigységet keltett. Hízelgéssel rávette Grisyt, hogy tartson jótékonycélú nyilvános előadást és az előadáson való asszisztáláeát ígérte neki. A hires előadást 1798- ban tartották meg, amely a maga nemében páratlanul álló párviadalra vezetett. Az előadás, amelyen maga a király is jelen volt, rettenetes felsüléssel végződött. Grisy kölcsönkért egy gyémántköves gyűrűt az egyik nézőtől, azt a szokásos módon eltüntette, majd újra elővarázsolta és visszaadta tulajdonosának. Ámde ekkorra már az igazi gyémántok helyett csak hamisított olcsó üveg cserép volt a gyűrűben és a tulajdonost alig lehetett lecsillapítani. Egyik kártya mutatványnál Grisy a királlyal is huzatott kártyát. A király ezen a kártyán királysértő, gyalázó szavakat talált felírva. Grisyt ájultan vitték el a színpadról, Pinetti pedig gyorsan kereket oldott. Grisy nem felejtette el ezt a gyalázatot. Teljesen a bűvészet tanulmányozására adta magát és egy év múltán városról városra követte Pinettit, előadásokat tartván mindenütt. Miután Grisynek sokkal több és jobb mutatvánnyá volt mint Pinettinek, állítólag rövid idő alatt tönkre tette. Pinetti ekkor Oroszországba menekült előle, de soha többé művészi sikereket aratni nem tudott. Azonban maga Grisy sem volt valami túlságosan szerencsés. Egyik előadása közben agyonlőtte saját fiát. Mialatt ezért börtönben ült, felesége szerencsétlenség áldozata lett. A sok csapás megtörte és félrevonultságban fejezte (be életét. Még a hires bűvészek között is a legnagyobb hírnévre az olasz származású Belsamo József, művészi néven, Comte Cagliostro (1743—1795) tett szert, akit az idevágó irodalom a bűvészek “fejedelme” címmel tüntet ki. Általában Grisy sikerei után a bűvészek mindegyike holmi bárói, vagy grófi rangot adományozott önmagának. A szerénytelenebbjei esetleg hercegi címekkel is megpróbálkoztak. Cagliostro is grófnak adta ki magát és mint ilyen becsapott mindenkit, akit jó sorsa vele összehozott. Hercegek, kardinálisok voltak a benső barátai, főúri hölgyekkel szeretkezett s úgy élt, mint egy fejedelem. Olyan orvosságot készitett, amely minden betegséget meggyógyít. Egyiptomi szabadkőműves páholyokat alapított. Birta a bölcsesség kövét, amelynek érintésétől az ólom arannyá válik. — 18 — íme mily sokat köszönhet neki a világ! Az egyetemes orvossággal testi erőhöz, az egyiptomi szabadkőművességgel szellemi erőhöz, a bölcsesség kövével pedig anyagi erőhöz juttatta az emberiséget. De ezenkívül tudott még egész csomó kissebb bagatel dolgokat, mint például jövendőt jósolni, a nyerő lutriszámokat előre megmondani, stb. Nincs az a képtelen hazugság, amit el nem tudott volnna hitetni magárói Egyszer az egyik bámulójával sétálva valami feszület mellett haladtak el. — De milyen kitünően eltalálta ez a művész Jézus arcát, pedig soha sem látta őt, — jegyezte meg Cagliostro. — És ön talán látta? — kérdé a bámulója. — Óh, hogyne, hiszen napokat töltöttünk együtt, felelte Cagliostro. Majd hirtelen az utánuk jövő szolgájához fordult. — Emlékszel arra az’ estére, amelyet a keresztre feszítés előtt együtt töltöttünk Jeruzsálemben? — Óh uram, — felelte a jól betanított szolga, mélyen meghajolva, elkegyeskedted felejteni, hogy én még csak ezerötszáz éve vagyok a szolgálatodban. E nagystílű szédelgőnek hire akkora volt, hogy még Goethe, a két Dumas és a hires Carlyle is foglalkoztak vele müveikben. Kalapokat, nyakkendőket, utcákat neveztek el róla. Az egyiptomi szabadkőművesség azonban vesztét okozta. A pápai állam területére jutván elfogták és eretnekség vádjával a börtönbe jutott. Állítólag itt rettenetes kínzásoknak tették ki, amelyekben el is pusztult. A francia forradalom rövid időre megzavarta bűvészeink működését, de a forradalom lezajlása után már megint egy hires bűvész működött Párisban. (Folytatjuk.)
