Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-14 / 2. szám
A rj -I-14-/^1 qÁ m O m m 11 t" nevészedett növények nyáron is csak apró tett állapítani utolsó táplálékát is. Csak XiZr UlUIoU IllallliliUL. leveleket hajtanak, a tél pedig szeptem- füvet és moszatot találtak benne, de még Sok százezer esztendővel ezelőtt, amikor Magyarország alföldjén még az ős-rinocerósz, az ős-bőlény és > kardfogu tigris kergetőztek, — amikor a barlangi oroszlán rémes üvöltésére félve lapult meg és húzódott be a hegyek és sziklák üregeibe a barlangi medve meg a barlangi hiéna — óriási, vörösgyapjas kolosszusok rohanásától dübörgőit Szibéria kietlen jégmezője. Akkor még nem borította örök hó ezt a megfagyott temetőt, melynek borókaerdeiben és füves steppéin hatalmas csordában legelt a pézsmaökör és a rénszarvas. Északi Európának és Ázsiának végleges eljegesedése előtt, — vagy két ilyen eljegesedés közé eső átmeneti, enyhe időszakban, — Szibéria éghajlata körülbelül olyan lehetett, mint Felső- Magyarországé ma, 800 [—1000 méter magasságban a tenger színe fölött: s ebben a korban élt Szibériában a mammut, a ma már kihalt elefántfaj, mely egyharmaddal nagyobb volt, mint a mai indiai elefánt s négy méter hosszú agyarai voltak. Kortársa volt ennek az óriási, állatnak az ősember is, mely nemcsak vadászott rá, hanem kezdetleges 'rajzaibah, faragványaiban is szerette, ábrázolni. Északi Szibériának soha nem olvadó jegében találták a legtöbb mammut-csontvázat, sőt találtak több olyan példányt is, amely teljesen ép volt, — olyan állapotban, ahogy valaha szőrőstől-bőröstől befagyott a jégbe, — s ma hü képet nyújt nekünk, késő utódoknak, a kihalt állatfajról, a mai elefánt óriási, északsarki őséről. A legelső, csaknem teljes példányra, 1900-ban (bukkant egy kozák, a Berezovszkajfolyó partvidékén. A szentpétervári akadémia rögtön kiküldött két tudóst, hogy hozzák haza az óriási állatot, ami azonban nem volt csekélység, mert 12.000 kilométernyi útról volt szó egyenes irányban, a Kolima-folyó torkolatától Szentpétervárig. Ezen a vidéken a talaj vagy 20 méter mélységig meg van fagyva s nyáron is legfölebb csak egy méter vastag jégréteg olvad föl, úgy hogy vége-láthatatlan mocsárrá változik a tundrák világa. Az elcsebertől júniusig 'tart: — s innen kellett hazahozni a roppant nagy állatot! De a vállalkozás sikerült: — s az ősvilág egyik csodája, a mesébe illő szörnyeteg állat kit"mve alussza örök álmát a szentpétervári múzeumban, mint a rég letűnt idők elnémult tanúja! Mire az orosz akadémia kiküldöttjei a lelet helyére értek, a" farkasok és kutyák lerágták már az értékes ősállat orrmányát és háta bőrének egy részét. Szerencsére a test többi része épségben maradt, úgy hogy a tudósok elvihették az egész csontvázat s az állat vastag bőrét, melyet bun-Hogyan szárítják Portó-Ricoban a válogatott dohányleveleket. dástól húzták le a húsról: sőt még a szalonnájából is vittek egy kilenc centiméter vastag hájdarabot. A 'többi ott maradt prédának a jegesmedvék, sarki rókák és farkasok számára, amelyek nem is vetik meg a több ezer éves, de a jégben kitünően konzervált eleséget, s még holta után is vadásznak a mammutra. Maguk az eszkimók js megeszik a mammut húsát, ha a véletlen szerencse rávezeti őket egy^egy ilyen jégbe fagyott kolosszusra; a tunguz vadász pedig, aki rénszarvasokat és prémes állatokat hajszol a hósivatagokon, rendesen az őskori mamut húsával eteti kutyáit. A berezovszkai mammut gyomrának jó része épségben maradt s ebből meg leheoly friss állapotban, hogy egészen világos volt az eset: — a ropant nagy vastagbőrii mindjárt aztán, hogy jóllakott, belezuhant valami glecser-hasadékba s igy pusztult el. Sajátságosak az állat hatalmas, fölfelé görbülő agyarai, amelyek egészen elütnek a mai elefánt agyarainak formájától. Ennek az a magyarázata, hogy a tundra- és steppe-vidéken semmi szüksége se volt már agyaraira a mammutnak. Nem kellett utat törnie velük az őserdők bozótjaiban, — mivel őserdők már nem voltak: — s ekképen a használaton kívül helyezett mammut-agyar nem kopott, hanem egyre nőtt, fölfelé görbült, bizarr alakra formálódott. Aztán, amily mértékben egyre jobban eljegesedett Szibéria területe, megfogyatkoztak a mammut-csQrdák legelői is. Pusztulni kezdtek tehát a hatolmas állatóriások is, melyeket ráadásul még az ember is irtott, úgy hogy lassanként kiveszett az egész faj. Csak azok maradtak (meg,, melyeket az örök jég eltemetett, mielőtt éhen haltak vagy az embernek áldozatul estek volna. így ért véget a berezovszkai mammut is; ezt bizonyítja testének fekvése, ahogy megtalálták és*a sok összezúzott csont, amit csak a zuhanás törhetett össze. Két első lábával fölfelé iparkodott kapaszkodni jégsirjának meredek é sikos faiján, — de hasztalanul. Csak évezredek múlva szabadította ki az ember, hogy hírmondóként bámulhassa abból az ősvilágból, amelyről már csak a kövek és a csontok beszélnek — az ősember kőszerszámai és a kihalt állatok maradványai, — mert se írott történelme, se ránk maradt hagyományai nincsenek! Az őskor szőrös elefántja testalkotásra legközelebb áll a ma is élő indiai elefánthoz; a fogazatuk csaknem teljesen azonos, sőt eredetileg az agyaruk alkotása és növése is azonos volt. Érdekes, hogy a kereskedelem révén forgalomba kerülő elefántcsont legnagyobb része a mammut agya raiból ered s tömörségre, keménységre r igazi elefántcsontot is meghaladja. Ké zelhető, hogy mily tömegek kerülhetn ki egy-egy mammut agyarból.
