Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-04-30 / 15. szám

MÁJUSI ÜNNEP (EGY KIS LECKE MUNKÁSGYERMEKEKNEK) Május elseje! Tömött sorokban több ezer ember vonul piros zászlókkal a tágas tér felé. Vérforraló harci dal zeng ezernyi ajk­ról és a gyermekek bámulva, kitágult szemmel nézik ezt. Kedves, barna fiúcskát vezet kezénél fogva egy sápadt arcú munkásember. A gyermek is, az apa is ünneplőt öl­tött. A menethez csatlakoznak é s márcsolnak előre. Halk, kérdő han­gon megszólal a gyerek: — Mi van ma, apa? Az apa fellángoló szemeivel lelkesül­ten néz kis fiára és kinyújtott karral a tömegre mutatva, szól: — Nézd fiam: — ezek az én testvé­reim, akik azért énekelnek most, azért ünnepelnek ma, hogy neked — nektek, apró em­bereknek — olyan sorsot biztosítsa­nak, amely szabad­dá, egyenlővé és boldoggá tesz benne­teket. Ezek mind azt akarják- s az egész világon még nagyon-nagyon so­kan azt akarják, hogy ti, — kedves gyermekek — ne szenvedjetek, hogy legyen mit ennetek, ruhátok és hogy tanulhassatok, hogy ha majd nagyob­­bakká lesztek, 'boldogan élhessetek. — Mondd, apa — szól a kisfiú — hát nem minden ember akarja ezt? — Fájdalom — felel szomorúan az apa — nagyon sokan nem akarják azt. hogy a munkás gyermeke is ugv örül­hessen az életnek, mint azok, akiknek r sok-sok vagyonuk van. Nagyon sokan vannak, akik nem tudják — mert nem tanították őket — azt, hogy ne­künk nem kell olyan szegényeknek lennünk; sokan hiszik, hogy csak örö­kösen nehéz munkát kell végezni és érte alig valamit kapnunk. Pedig nem úgy van. Lásd, ez a sok ember mind dolgozik és mégis, alig van jó ruhá­juk, mig amott, a nagy, fényes paloták­ban nagyon gazdag emberek élnek, akik sohasem dolgoznak. — Mondd csak, apa, hát a te testvé­reid nem tudnak segíteni ezen? — .Éppen ez az ünnepnap az — édes fiam -— amikor ennyien összeál­­lunk, hogy megmutassuk, hogy nem jól van ez az élet berendezve. Lásd, ezért megyünk mi most a gyűlésre, hogy hallhassuk, mit kell minden munkásnak tenni, hogy ne igy legyen, ahogy van. — Hát eddig miért nem tettek róla, hogy másképp legyen? — Tettünk — édes fiam — csak­hogy ellenünk vannak sokan, akik nem akarják, hogy mi is boldogok le­hessünk, mert akkor azoknak is dol­­gozniok kellene. A munka nehéz — kedves gyermekem — és ma még igen sok ember nem akar a maga munkáján megélni. — És hogy lesz akkor, ha majd min­denki dolgozik? — kérdi a gyerek. — Akkor, fiam. abban a rendben, amikor nem lesz olyan ember, akiért más dolgozik, mi is, de különösen ti, akik már akkor nagyok lesztek, ép­pen úgy fogtok élni, hogy jut idő a pi­henésre s más egyebekre is. Akkor neked és társaid­nak nem kell majd rongyos cipőben járni, anyátoknak nem kell éhezni, mert az apa nem keres és ha min­denki fog dolgozni, akkor egynek nem kell nagyon sokat, másnak meg sem­mi munkát sem vé­gezni. — Hát akkarja ezt mindenki, hogy így legyen? — Sok millió munkás akarja ezt, fiam. Ezért van ma ünnepe minden gondolkozó mun­kásnak. A május el se je a Munka ün­gye- nepe. — Hát milyen ünnep ez? — kérdi megértő élénkséggel a gyermek. — Ez május elsejének az ünneplése A májusi ünnep nektek szól, a maj­dan emberré serdülő gyermekeknek. Értetek, a jövőért harcolunk, hogy ti szabad emberek lehessetek. Proletár­ünnep a május elseje s az — az egész világon és tudnod kell édes fiam, hogy te proletárgyermek vagy. A tömeg ajkán fölzendiil a munkás­dal és a kis fiú örömujjongva felkiált: — Hallod, apa, milyen szépen éne­kelnek? És a munkás könnyes szem mel mondja: — Igen, hallom. Ez a felszabaduló proletárok szabadságdala. Hallom és halld te is: “Szabad lesz a jövő!” Madárfogó házak, amiket Omaha álla mban tömegesen gyártanak fiatal rekek. Ez a háziipar ott nagyon elterjedt. 15

Next

/
Thumbnails
Contents