Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-04-30 / 15. szám
MÁJUSI ÜNNEP (EGY KIS LECKE MUNKÁSGYERMEKEKNEK) Május elseje! Tömött sorokban több ezer ember vonul piros zászlókkal a tágas tér felé. Vérforraló harci dal zeng ezernyi ajkról és a gyermekek bámulva, kitágult szemmel nézik ezt. Kedves, barna fiúcskát vezet kezénél fogva egy sápadt arcú munkásember. A gyermek is, az apa is ünneplőt öltött. A menethez csatlakoznak é s márcsolnak előre. Halk, kérdő hangon megszólal a gyerek: — Mi van ma, apa? Az apa fellángoló szemeivel lelkesülten néz kis fiára és kinyújtott karral a tömegre mutatva, szól: — Nézd fiam: — ezek az én testvéreim, akik azért énekelnek most, azért ünnepelnek ma, hogy neked — nektek, apró embereknek — olyan sorsot biztosítsanak, amely szabaddá, egyenlővé és boldoggá tesz benneteket. Ezek mind azt akarják- s az egész világon még nagyon-nagyon sokan azt akarják, hogy ti, — kedves gyermekek — ne szenvedjetek, hogy legyen mit ennetek, ruhátok és hogy tanulhassatok, hogy ha majd nagyobbakká lesztek, 'boldogan élhessetek. — Mondd, apa — szól a kisfiú — hát nem minden ember akarja ezt? — Fájdalom — felel szomorúan az apa — nagyon sokan nem akarják azt. hogy a munkás gyermeke is ugv örülhessen az életnek, mint azok, akiknek r sok-sok vagyonuk van. Nagyon sokan vannak, akik nem tudják — mert nem tanították őket — azt, hogy nekünk nem kell olyan szegényeknek lennünk; sokan hiszik, hogy csak örökösen nehéz munkát kell végezni és érte alig valamit kapnunk. Pedig nem úgy van. Lásd, ez a sok ember mind dolgozik és mégis, alig van jó ruhájuk, mig amott, a nagy, fényes palotákban nagyon gazdag emberek élnek, akik sohasem dolgoznak. — Mondd csak, apa, hát a te testvéreid nem tudnak segíteni ezen? — .Éppen ez az ünnepnap az — édes fiam -— amikor ennyien összeállunk, hogy megmutassuk, hogy nem jól van ez az élet berendezve. Lásd, ezért megyünk mi most a gyűlésre, hogy hallhassuk, mit kell minden munkásnak tenni, hogy ne igy legyen, ahogy van. — Hát eddig miért nem tettek róla, hogy másképp legyen? — Tettünk — édes fiam — csakhogy ellenünk vannak sokan, akik nem akarják, hogy mi is boldogok lehessünk, mert akkor azoknak is dolgozniok kellene. A munka nehéz — kedves gyermekem — és ma még igen sok ember nem akar a maga munkáján megélni. — És hogy lesz akkor, ha majd mindenki dolgozik? — kérdi a gyerek. — Akkor, fiam. abban a rendben, amikor nem lesz olyan ember, akiért más dolgozik, mi is, de különösen ti, akik már akkor nagyok lesztek, éppen úgy fogtok élni, hogy jut idő a pihenésre s más egyebekre is. Akkor neked és társaidnak nem kell majd rongyos cipőben járni, anyátoknak nem kell éhezni, mert az apa nem keres és ha mindenki fog dolgozni, akkor egynek nem kell nagyon sokat, másnak meg semmi munkát sem végezni. — Hát akkarja ezt mindenki, hogy így legyen? — Sok millió munkás akarja ezt, fiam. Ezért van ma ünnepe minden gondolkozó munkásnak. A május el se je a Munka üngye- nepe. — Hát milyen ünnep ez? — kérdi megértő élénkséggel a gyermek. — Ez május elsejének az ünneplése A májusi ünnep nektek szól, a majdan emberré serdülő gyermekeknek. Értetek, a jövőért harcolunk, hogy ti szabad emberek lehessetek. Proletárünnep a május elseje s az — az egész világon és tudnod kell édes fiam, hogy te proletárgyermek vagy. A tömeg ajkán fölzendiil a munkásdal és a kis fiú örömujjongva felkiált: — Hallod, apa, milyen szépen énekelnek? És a munkás könnyes szem mel mondja: — Igen, hallom. Ez a felszabaduló proletárok szabadságdala. Hallom és halld te is: “Szabad lesz a jövő!” Madárfogó házak, amiket Omaha álla mban tömegesen gyártanak fiatal rekek. Ez a háziipar ott nagyon elterjedt. 15
