Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-04-08 / 14. szám
Gyermekbölcseség. Irta TOLSTOI LEÓ. A vallásról. Fiú és anya. Fiú: Miért piperézte magát ma annyira a nevelőnő és öltötte magára az uj blúzt? Anya: Mert ma ünnep van és a templomba megyünk. Fiú: Milyen ünnep? Anya: A mennybemenetel ünnepe. Fiú: Mit jelent az — mennybemenetel ? | Anya: Azt jelenti, hogy urunk Jézus e napon a mennybe ment. Fiú: Mit jelent az — a mennybe ment ? Anya: Azt jelenti, hogy ő fölröpült. Fiú: Hogyan, (fölröpült — szárnyakon? Anya: Nem szárnyakon — egyszerűen fölröpült, mert hiszen ö isten és mint isten mindent tud. Fiú: Hová röpült hát? A papa azt mondta, hogy a mennybolt csak látszólagos valami, hogy ott semmi sincs, csak a csillagok és a csillagok mögött megint csillagok és hogy a mennyboltozatnak nincs vége. Hová röpült hát akkor? Anya (mosolyog): Yiannak dolgok, amelyek, megfoghatatlanok és amelyekben hinni kell. Fiú: Miért? Anya: Mert öreg emberek mondják. Fiú: De hiszen magad mondtad — akkor, tudod, amikor azt mondtam, 'hogy valaki meghal majd, mert elszóródott a só: akkor azt mondtad nekem, hogy nem kell minden ostobaságot elhinni. Anya: Ostobaságokat nem 'is kell elhinni. Fiú: Miről ismerjük meg, hogy mi az ostobaság és mi nem az? Anya: Miről? Az igaz vallásban higyjen az ember és ne az ostobaságokban. Fiú: És melyik az igaz vallás? Anya: A mi vallásunk. (Magában.) Uigylátszik, hogy most magam beszélek ostobaságot. (Hangosan.) Nos, menj és mond a papának, hogy mindjárt megyünk. Fiai: És kapok aztán a mise után csokoládét? A háborúról. Gavrila, tartalékos katona, szolga; Misa, a földbirtokos fiacskája. Gavrila: Nos, Mesinja, isten magával. Ki tudja, látjuk-e még egymást. Misa: Hát valóban elmégy? Gavrila: Úgy van, Misa, kitört a háború és én tartalékos vagyok. Misa: Ki ellen folyik a háború? Ki indította és ki ellen? . Gavrila: Isten tudja. Nem tudok kiokosodni. Olvastam róla az újságokban,' de nem tudtam a nyitjára jönni, ügy mondják, az osztrák császár megharagudott a miénkre, mert hogy is hívják őket? - nagyon jól bánt velük... Misa: És miért mégy most a háborúba? Gavrila: Miért? Hiszem ezt mindenki tudja: a cárért, a hazáért és raz igaz vallásért. Misa: De nem mégy szívesen? Gavrila: Hát ki megy szívesen a háborúba? Asszonyt, gyereket elhagyni, amikor másként is jó sora van az embernek — kinek volna ilyesmihez kedve ? . Misa: Hát akkor miért mégy? Mond egyszerűen: nem akarok és ne menj! Mit csinálhatnak akkor veled? Gavrila (nevet) : Mit csinálhatnak akkor velem? Erőszakkal elhurcolnak majd. Misa: Ki fog elhurcolni? Gavrila: Ki? Hát éppen olyan muszáj katonák, mint én. Misa: Miért hurcolnának el? Hiszen éppen olyan helyzetben vannak, mint te? Gavrila: Ej, hát azért van felsőbbség! Ez egyszerűen megparancsolja és akkor aztán elhurcolnak. Misa: És ha nem akarják a parancsot teljesíteni? Gavrila: Ez nem létezik. Misa: Miért ne? Gavrila: Mert... mert ilyen törvény nincs. Misa: Milyen törvény? Gavrila: Igazán, milyen komikus kérdéseket intéz maga hozzám. Magával nem lesz kész az ember. De most már rendbe kell hoznom a szamovárt. A TENGER MÉLYÉBEN. Versenyuszás három hal között.
