Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-14 / 2. szám
• .............................. r na-ut, a car-ok nem ugranak nekröl. le a si-Amikor a nagy “termet” elhagytuk Kettes felvonó-gép, amellyel leszállítják és felhozzák bányászokat a bányából. ionon át ér a fülhöz tompa, fojtott, mintha az élő világból a hideg sirba szólna le valami határozatlan szózat, amely sírban élő emberek botorkálnak a sötétben... A • barlangszerü tárnában, ahol voltunk, egy óriási gép állott, amely nagyon fontos munkát végez. Ez a gép ugyanis öszszevonja a bánya különböző részeiből a szénnel terhelt kocsikat. Tudnunk kell ugyanis, hogy a bányákban több alagutszerü kiágazás van, egyes ilyen tárnautak mérföldnyire elnyúlnak a bánya területén s ezeket az alagutakat mindég tovább-tovább bányásszák, úgy hogy a kibányászott szén sokszor roppant messze van a központtól, a bejárattól. Ez a felvonó gép aztán a befutó car-okat fölviszi a felületre. A bánya fenekét sínekkel hálózzák be s ezek a sínek minden irányban elágaznak, ahol a szenet bányásszák. A síneken apró car-ok futnak, a melyeket szénnel megterhelnek s így hordják össze a kijárathoz a bánya különböző ágaiból a bányászott szenet. Mig a földalatti vasutaknál vagy villamosoknál a sineken futó kocsikat villany] motor vagy gőzmozdony vonszolja, addig a bányában egy óriási gép végzi ezt a munkát úgy, hogy sodrony kötéllel, amely felgombolyítható — vannak bekapcsolva a cárok és a nagy gép, amely a bejárathoz közel áll, ezekkel a kötelekkel magához vonja a megterhelt szeneskocsikat a bánya minden részéből. A bejárathoz érkező kocsikat aztán óriási elevátorok viszik föl a magasba. A sodrony kötélhez kapcsolt kocsik úgy vannak bekapcsol- — beszélte tovább a bányász, — s va, a csigák fekvése olyan, hogy bár- mindég mélyebbre ereszkedtünk a mennyire tekervényes is legyen a tár- földalatti pokolba, kinyitottak előt— 4 — A bányászok néha kanári madárral figyelik meg, hogy milyen a tárnában a levegő. Ha a levegő veszedelmes gá sokkal van tele, akkor a kis érzékeny madár nyugtalan, izgatott s ha nem. akkor nyugodtan ül. tünk egy óriási kaput, amely arra volt berendezve, hogy az egész bányában elossza a levegőt. A kapu magától záródott be utánunk... Haladtunk tovább, mindég hajlottabban, leszegett fejjel, mig majdnem derékszögben kellett meghajolnunk. Arcunkat veszedelmesen csapkodta a kézilámpa bűzös, kormos, füstös lángja s mig egyik kezünkkel a lámpát tartottuk, a másikat hátra kellett tennünk a derekunkra, nehogy a földön huzva megsérüljön. Természetes az, hogy nem passzióból haladtunk kétrét'hajolva, hanem azért, mert a mennyezet rettenetesen alacsony volt, azonkívül a fejünk fölött hegyes, éles és kiszögellő széndarabok meredeztek, úgy. hogy egy kis vigyázatlan fej emelés — s a koponyánkat menten behasitja egy ilyen széndarab. A folytonosan hajlott testtartás szédülést okozott s mikor egyikünk kissé kiakarta egyenesíteni zsibbadozó derekát s pillanatra fölemelte a fejét — rögtön szédületes ütést kapott egy kiálló széndarabtól úgy, hogy a sötétség dacára is, fényes csillagokat látott íagyogni a szeme előtt, noha csak a föld felületétől is 600 lábnyi vastag réteg választotta el. Ha ilyenkor egy azok közül a nagytőkésekből, a kik oly magasan hordják a fejüket — itt haladna a bányász mellett s vele élné át ezeket a baleseteket, tudná legalább azt, hogy honnan szipolyozza ki azt a profitot, amelyet a bányászok izzadnak ki a számára ebben a földi pokolban. A tárnákban szertefutó vontató kötelektől őrizkedni kellett, mert soha sem volt biztos, hogy egy félrelépés hová vezet. A vízzel telt üregek is veszedelmes gátat alkotnak. Némely ■
