Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-25 / 12. szám
ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT A LEÁNY (a nyakába akaszkodik): Arra gondoltam. A FUJ (eltaszitja.): Jó. Most többet nem beszélek veled. Csak te gondolj mindig arra, amire akarsz. Nekem ne is mondd meg, mert én nem vagyok rá kiváncsi. Utállak. Vissza fogok menni az Elzához, azt mégis legjobban szeretem. .. A LEÁNY (egy kis kárörömmel.): Az Elzának hull a haja. A FIÚ: Te mindenre tudsz mondani valamit. De most utoljára láttál és megyek haza. Ha azt hiszed, hogy köszönök, tévedsz. (Elindul s egyre lassabban megy. A leány aggódva néz utána.) A FIÚ (visszaszól.): Te persze itt maradsz, neked könnyű. Neked mindegy. (Tovább megy. Újabb tiz lépés után.) Te csak nevetsz magadba. Én meg majd szenvedek. Ä LEÁNY (akinek nagyon fáj a szive.) : Sándor! Á FIÚ (aki csak ezt várta, most gyorsabban megy hazafelé. Nem felel.) A LEÁNY: Sándor! Sándor! (Sírni kezd.) Sándor! A FIÚ (szigorúan.) : Na? A LEÁNY: Hát gyere vissza. A FIÚ: Gyere te ide. A LEÁNY: Felit gyere te vissza, felit én megyek oda. (Megtörténik.) • A FIÚ: Hát mit akarsz? De siess, mert nem érek rá. És mindennek vége, semmiről se beszélj, ami eddig volt. Parancsolod talán vissza a gyűrűdet? Nesze. (Feléje nyújtja.) A LEÁNY: Én nem is kértem. A FIÚ: De kitelik tőled. Te csak mulass itt magadba, amig én szenvedek. Csak tessék. A LEÁNY: Mit szenvedsz? A FIÚ: Most már megmondom, hadd bántson a lelkiismeret. Én te miattad késtem el és te röhögsz, amig én szenvedek. A LEÁNY: De mit szenvedsz? A F.IU: Az előbb folyton arról beszéltél, az orrom alá dörgölted és most nem akarsz rá emlékezni. Csak tetesd magad. A LEÁNY: Azt, hogy megvernek? Hát az is szenvedés? Engem is megvertek már. A FIÚ (érezve, hogy e pillanatban kezd esni a verés vértanusági jellege.) : Az csak olyan leányverés volt. A fiuverés egészen más. Abban minden van: pofon, ütés, rúgás, tépés... (Még sokat szeretne hozzátenni)... ökölütés, pofon, rúgás... pofon... A LEÁNY (őszintén.): Szegény Sándor. A FIÚ: Persze most: szegény Sándor. Csak hagyj most elmenni. (Elszorult hangon.) Amit én teérted szenvedek. .. A LEÁNY: Ne sírj, Sándor, mert akkor én is sírok... A FIÚ (félig sirva.) : Ki sir ? A LEÁNY (a körmeit harapdálva.): Te sírsz. (Elcsuklik.) Meg én is sírok... (Megöleli.) Te most én miattam fogsz szenvedni, te jó, te édes, te jó, te jó... A FIÚ (férfiasán.): Ne bőgj. Az nekem jól esik, ha miattad szenvedek. A LEÁNY: De nagyon fog ütni az apád... A FIÚ (ridegen.) : ő csak a kötelességét teljesiti. Isten veled. Most igazán elmegyek. És ha véresre ver és ha agyonüt, akkor is rád fogok gondolni és jól fog esni. (Megcsókolja.) Édes kis Jolán. (Megint megcsókolja.) Olyan izü a szád, mint a friss mandula. A LEÁNY (lehunyt szemmel.): Te meg olyan felnőtt, dohányszagu vagy... oly jó... oly jól esik, ha igy a vállamon van a karod... A FIÚ: Na én megyek. A LEÁNY: Csókolj meg. (Felettük kigyul egy kis csillag. Alattuk némán siet a folyó, el-elkapva a beléje függő bokrok ágait. Nagy csönd.) A LEÁNY (ahogy egyre erősebben, gyorsabban kapja a csókokat, boldogan, csodálattal, nagyon kis dévajsággal a hangjában.): Sándor... te vad... te vad... Lincselések és gyilkosságok Amerikában. A KÖZEL múltban lezajlott De Saulles-féle gyilkossági pör alkalmat adott az amerikai sajtónak arra, hogy több oldalról elhangzott nyilatkozatok lássanak napvilágot a hasábjain, amely nyilatkozatok az Amerikában előforduló gyilkossgái esetekről szólnak. A “Literary Diegest” cimü lap egy cikkben foglalja össze ezeket a véleményeket, amely cikknek ez a cime‘ “Több gyilkosság, mint valaha.’’ A legsúlyosabb adat, a mely a cikkben van, a következő megállapításban nyer kifejezést. Az 1916- ik évblen Amerikában (Egy. Áll.) 7400 gyilkosság lett köztudomású, mig ugyanebben az évben gyilkosságért csupán 107 egyént végeztek ki. Ez azt mutatja, — írja az emlitett lap — hogy a gyilkosoknak óriási százaléka kikerülte a megtorló büntetést. A legtöbb lap véleménye arra vonatkozólag, hogy miért oly nagy ez országban a gyilkossági esetek száma az, hogy: “a kormányzat nagy mértékben elnéző a gyilkosok irányában s megengedi, hogy büntetlenül tovább állhassanak.” Ebben az értelemben ir egy alabamai újság is, amely Montgomery-ben jelenik meg. A “Spectator” cimü folyóiratban egy Frederick Hofman nevű szakember, a ki alapos tanulmányozója a kriminális ügyeknek, s a gyiikosági eseteknek, egy cikkben kifejti s rámutat arra, hogy 1916-ban a nagyobb amerikai városokban körülbelül 9 r 'ilkossági eset jut minden, 100 ezer láb era, mig az előbbi 5 évben, igy 1911—,Yi5-ig a gvilkossgái esetek átlagos száma alig tett ki 7—8 esetet minden 100 ezer lakos után. Mr. Hofman rámutat arra az érdekes tényre is, hogy az emlitett öt év alatt történt gyilkossági esetekben, a férfiakra eső minder 17 eset közül 11- ben revolvert has: f.'lt a gyilkos, a nők közül is fele részben a revolver szerepet a gyilkosság :szközeként. Ezért arra a következtetésre jut, hogy a kormánynak erős rei dszabályokkal kell a fegyverviselést r agán személyeknek megtiltani, a rend rségnek pedig szigorúan be kellene e; t a tilalmat mindenkivel tartatni. M‘. Hofman arra — a már ismert —• jelenségre is rámutat, hogy nők ritkában követnek el gyil— 13 — kosságot, mint férfiak s a nő-gyilkosok elitéltetése is nehezebben megy, mint a férfiaké. Frederick Hofman adatai azt mutatják, hogy a gyilkossági esetek a déli államokban gyakoribbak, mint másutt. íme néhány adat Mr. Hofmantól: A gyilkossági esetek szempontjából a legrosszabb város a Tenessee állambeli Memphis város (kb. 160.000 lakossal.) Ebben a városban 1916-ban 134 gyilkosság u . tehát minden 100 ezer lakosra 90 -y ilkossági eset jut. New Yorkban ugyanebben az esztendőben 256 gyilkossági eset történt, ami aránylagosan 4%%-ot jelent minden 100 ezer után, vagyis Memphisben aránylagosan 20-szor annyi gyilkosság történt, mint New Yorkban. Memphis városához e tekintetben legközelebb áll a Georgia állambeli Atlanta város, ahol az emlitett évben 59 embert gyilkoltak meg, vagyis átlagosan 31 személyt minden 100 ezer ember után számítva. Harmadik helyre kerül a sorban New Orleans, ahol az emlitett évben 90 volt a gyilkosságok szá(Folytatás a 16. oldalon.)
